2015. január 7-én iszlám terroristák lemészárolták a Charlie Hebdo karikaturistáit, mert Mohamedről (is) közöltek gúnyrajzokat
A gondolat, az értelem, a nevetés, a szabadon szárnyaló szellem, az alkotás az ember legsajátosabb lényege, az isteni szikra, mely széppé, gazdaggá varázsolja az életet. Aki ma a nevetést, a kritikát, a szellemet fegyverrel hallgattatja el valamilyen érzékenység nevében, holnap másokat gyilkol másmilyen érzékenységre hivatkozva. Aki a gondolkodókat írtja ki, az lassan magát az emberi civilizációt gyilkolja meg. Véleménye mindenkinek van. De ki gondolkodott el a saját sértésein, érzékenységein, kiállásain, vállalásain, meghunyászkodásain, azon, hogy mikor ment át a fején utoljára egy független, épkézláb gondolat, hallgatta meg a hozzá szólót, tisztázta az érzéseit, ütötték meg őt vagy ütött ő oda; mitől más, mitől jobb vagy esetleg rosszabb, mint az, akit épp valamiért elítél…?

Forrás: Szókratész védőbeszéde. AB ART kiadó, 2016

1. Laczkó Vass Róbert:
   2016. május 25. 07:47

   Egy ilyen kényes témában sokat gondolkodik az ember: ki, mikor, hol és miért rontotta el a dolgot, hogy oda jutottunk, ahová. Most hirtelenjében egy Karácsony Benő-gondolat jut eszembe ezzel kapcsolatban:

   „Aki szereti a gúnyt s azt olyan szorgalmasan ápolja felebarátaival szemben, annak szemrebbenés nélkül kell tűrnie, ha olykor őt is telibe találja egy eltévedt cseresznyemag.”

   Hol az igazság, nem tudni azóta sem, azt viszont igen, hogy a világ dolgait nem lehet egy bizonyos optika szerint megítélni, mert az (mateknyelven szólva) minden bizonnyal az abszolút érték torzulásához vezet.