Az alig megszületett csecsemő az emberi (anyai) jelenlétre szinte mindig mosollyal válaszol. Ez csak később tűnik el, vagy válik sokaknál vigyorrá, ironikus grimasszá és hasonlókká bizonyos tapasztalatok függvényében bizonyos embereknél. A mosolygó emberre visszamosolyognak, a csendesen szólónak kedvesen válaszolnak, a jó szót szép szóval viszonozzuk. Simogatásért simogatás jár. A hangulat ragadós: többféle közül az győz, amelyik tovább bírja. A magatartás vízbe dobott kő: körkörös hullámzást gerjeszt maga körül és tovaterjed. A jó tett jót szül, ha nem is azonnal, de egyszer; a gonosz pedig másik rosszat – amitől egyszer megbűnhődik. A mese igazsága valódi. Vannak értelmetlen és felfoghatatlan tragédiák: néha a világegyetem is megbotlik, a sors kificamodik, az egyensúly felborul, ez is emberi… De segíthetünk helyreállítani a rendet.

Forrás: Szókratész védőbeszéde. AB ART kiadó, 2016