Munkatársunk és barátunk új verseskötetét vehettük kézbe a napokban a brassói Pastel Könyvkiadó jóvoltából. Cime: Apokrif muzsika, s zömében olyan verseket tartalmaz, melyeket korábban a Káfé oldalain is olvashattunk..

A kötet tartalomjegyzéke:

Vers mint ütőér
Csendes forradalom
Amíg ösvény
Virág-derű
Költősors / József Attilára emlékezve
Márványtér
Európába gyalog és vízen
Éjfél
Hangok hevében
Zsibvásár
Potyautas
Varjú-ekloga
Fehér óhaj
Téli anziksz
Vak szögben
Feltételes módban
Tudós elme
Sírvers / J. A. fejfájára
Logikátlan
Ellenőrzés
Fegyverszünet
Agg dala
Átutazók
Esők
Mű és való
Történelem
Testmagasságban
Anyám hiánya
Lánctörvény
Alakítás
Távirat
Fotó – kütyükkel
Bizonyosságok
Egyszerűen
Hegeken pihenő lepkeszárnyak
Esti blues
Csalódás
Variáció a jelenre
Csendélet tollal
Testben termő ősz
Őszi tanács
Padlásszoba
Panel-sanzon
A kígyó egyenlete
Folyamatos feltámadás
Föld-kényszer
Invokáció a röghöz
Elégia
Kerti tűnődés
Gyurma
Alaktalan
Kapaszkodó
Vers – dobra
Hidegház
Az a séta
Tévelygés
Metamorfózis
Játékom
Kánon
Intermezzo
A vadon szava
A seb
A kör posztulátuma
A teljesség öntörvénye
Tehetetlen páros
Józanodás
Kompozíció
Még ma
Árvák csöndje
Gyűjtemény
Kérdések zsákutcája
Nefelejcs-csontok
Aranyóda
Kezdet és folytatása
Az estig bejárandó jelen
Láncszemek
Búcsúkép
Fentről
Makacs üszök
Télelő
Pénelopé
Vérző sorsvonal
Termeim
Térerő nélkül
Arctalan
Költészet és dilemmái
Szájszélig kocsonya
Betelt időm
A csönd előjátéka
Ahol a költő magába száll
Krimi
Egy jóbarátnak
Körmondat
Papír Níluson
Első hó
Cseke Gábor: A kötet margójára

Cseke Gábor: A kötet margójára

A szerző, B. Tomos Hajnal több könyvét szerkesztettem már, és mindegyikben találtam valami újat, amit érdemes felmutatni, amire jó odafigyelni.
A véletlen játéka talán, hogy e sorok papírra vetése éppen március 8-án történt? Most még nem tudom, de talán nincs is jelentősége. Annak viszont már van, hogy önkéntelenül az irodalom és a nőiség gondolata kapcsolódott össze bennem töprengés közben. Mégpedig oly módon, hogy B. Tomos Hajnal verseiből nem elsősorban a női érzékenység, a finom megfigyelések, a könnyed gondolattársítások tolakodtak elő, hanem a makacs kérdezés, a plebejus keménység következetessége, a józan belátás kesernyés szomorúsága, lírai szublimálása.
Igen, e kötet szerzője nem nőként, hanem költőként gondolkodik – anélkül, hogy elfelejtené vagy letagadná, hogy tapasztalati világa egybevág a dolgos asszonysorssal, az illúziótlan mindennapokkal, a küzdelemmel, a terhek tudatos cipelésével. Ezért aztán verszenéje sem cseng-bong unos-untalan, sőt, jókora disszonanciában fogant, amit elsősorban a gondolatok ritmusa és egymásba fonódása igazgat.
B. Tomos Hajnal lírája igazából most jutott delelőre: mindaz, ami őt költőként foglalkoztatja, az a mi belső szívügyünk is – csak lehet, hogy nem mindig tudunk róla, mert elkábítanak az időfolyam parthoz csapódó fodrai, hullámcsobogásai. E versekből belénk szüremlik az a tudatosság is – remélem –, ami a hagyományokhoz, a múlthoz kapcsol mindannyiunkat. Ez a múlt embereket, gesztusokat, magatartásokat, emlékeket jelent, és mindenek előtt szülőket, felmenőket, akik bennünket hagytak hátra maguk helyett, életre hívni vagy hallgatni ezt az apokrif muzsikát, amely csupa-csupa míves konstrukció, és mégis – mintha valóságos lenne… (Csíkszereda, 2016. március 8.)

1. B.Tomos Hajnal:
   2016. június 6. 07:52

   Kedves Gábor, köszönöm önzetlen támogatásodat és töretlen érdeklődésedet, mellyel nemcsak engem, hanem tollforgatók egész sorát kitüntetted hosszú írói-szerkesztői pályád alatt. Hiszem, hogy onnan fenntről valaki lát Téged, és méltókép megfizet minden jótéteményedért.