Emilke

Emilke a légynek sem ártott;
empátiás állatbarát volt.
De rácsapott egy légyre,
s hogy az meghalt szegényke:
ő a légy helyett tovaszállott.

Az ebédrehívó

Szemükre hullt szalmakalapjuk.
Néztem, hogy alig pár falat jut
annak, ki vágja a cipót,
de kalapja alól kiszólt:
„Nincs semmink, de szívesen adjuk.”

A kocsmahős

Hogy szívébe markolt a bánat,
halkan szólt, szinte önmagának:
„Finoman húzzad, öregem,
szívszaggatón, érzékenyen –
mert széjjelverem a pofádat…”

Szexuális nevelő

Egy nagy tudós és tisztes bácsi
mondja, mit nem szabad csinálni.
Képet vetít, hogy ki kivel,
s rendesen hogy követik el
azt, amit nem szabad csinálni.

Forrás: Fagyöngy. Kortárs romániai magyar költők, 1994. Ablak Kiadó, Székelyudvarhely.

* A jeles költőnek szülőföldjén, Tenkén idén május 20-án emléktáblát állítottak