Nehéz elviselni a szépséget annak, akinek nem adatott meg. Zavaró mások szelleme, az igazság, a jóság, a becsület annak, akiben ez nincs meg. Elviselhetetlen a szenvedély, ha sosem tapasztaltuk. Elviselhetetlen a hiánya, ha egyszer már részünk volt benne. Elítéljük a gonoszságot, aljasságot, a csúnyát, mert azt hisszük, távol áll tőlünk. Végül megismerjük magunk, és lassacskán kezdünk elfogadni mindent, ha van, ha nincs. Néha, szerencsénkre, felbukkan valami pompás, valami kegyetlen, valami sosem tapasztalt… és újra élni kezdünk.

Forrás: Szókratész védőbeszéde. AB ART kiadó, 2016