Kovács Szabó János István táncot és illemtant tanít a fiának

Kovács-Szabó János István – Kolozsvár külvárosában – lelkére köti házibuliba induló kamasz fiának, ifj. Kovács-Szabó János Istvánnak:
– Amikor megérkezel a Kerekdombra, Erzsike születésnapjára, bemész szépen, és először köszönsz az öregeknek, mondod szépen Banyó néninek: „csókolom, Banyó néni, hogy még tetszik lenni?” Utána mondasz valamit Jani bácsinak is; nehogy nekem csak elmenjél az öreg mellett, és ne szóljál nekije, akármilyen hülye, mert leég a pofámról a bőr. Mondasz nekije szépen valamit a karburátorról. Aztat szereti, mert egész életibe mind a karburátorokat dikicselte.
Amikor először megkérdezed, „hogy még tetszenek lenni”, akkor ők automatikusan aztat fogják mondani, hogy köszönik szépen, jól vannak. Akkor egy kicsit még beszélgettek, és, hogy lássák, hogy már nagy fiú vagy, szépen mondasz még valamiket Jani bácsinak a karburátorról. Aztán megkérdezed, hogy „máskülönben hogy még tetszenek lenni”, és akkor már aztat fogják mondani, hogy jaj, betegek és öregek. Te mondjad akkor, hogy „jaj, dehogy, ne tessék viccelni, jól tetszenek kinézni”.
Jani bácsi egy kicsit dadog azótától, amiótától szájba vágta egy elszabadult karburátor.
Amikor Erzsikének szépen átadod a virágot és az ajándékot, mondod nekije, hogy „Isten éltessen”, és közbe a szemibe nézel. De nem mélyen nézel, hogy úgy duvadjon a szemed, mint a vadbihalynak, hanem csak finoman. Ő fogja mondani neked, hogy köszöni szépen, de nem kelletett volna. És óvatosan megpuszilod kétfelől, de közbe nem cuppogtatsz, mint a tavaszi bolond bornyú, és nem ölelgeted, csak úgy finoman tartod a vállát nekije a két kezeddel. Jobban mondva: neked elég, ha csak az egyik kezeddel.
Aztán, ha kínálnak valamivel, nekem ottan ne nézzed aztat az ételt, hogy essen ki a szemed, mint a bolond bihalynak, hanem először szépen mondjad, hogy jaj, ne még tessék zavartatni magát. Ekkor ők automatikusan másodszor is kínálnak, s akkor szépen megköszönöd, nem nyakangatsz, veszel egyet, mondod nekijük, hogy milyen finom, ilyent nem ettél soha, amiótától magadat tudod. Ha sokféle étel van, nem zabálsz összevissza, hogy aztán nekem itten fossál, mint a Kilin lova pünkösdkor a Pillangó uccában.
És annyit iszol, hogy reggel tudjál felkelni, amikor kell. Én is mindig annyit ittam ilyenkor. Ha ötkor kelletett felkelni: annyit ittam. Ha hétkor kelletett felkelni, akkor meg annyit.
Ha lesz tánc, először Erzsikét kéred fel. De csak miután már táncolt a saját fiújával, ha van olyan már nekije. De ahogy én nézem őtet, nincs.
Ha van ott egy másik lány, aki tégedet érdekel, aztat is felkéred táncolni. Utána is végig kimutatod nekije, hogy érdekel tégedet, de közbe még másokkal is beszélgetsz, hogy ne még higgye el magát. De vegye észre, hogy legtöbbet vele beszélgetsz. Ha te is érdekeled őtet, akkor figyel majd téged a szeme sarkából. De eztet te nem fogod érzékelni, csak remélni fogod. És vigyázzál, mert a lányok csontozata kicsit más, és ezért ők a szemük sarkából is jól látnak.
Mindig úgy kell kezdeni egy lánnyal, hogy először meghallgatod a problémáit. Rendesen rája nézel. És nem bámulod a mellit, mint a bolond bihaly. És vigyázzál, mert ha megérzi, hogy csak teszed magadat, hogy érdekelnek a problémái, akkor – gátá! – már nem még megy veled. És ha táncolsz vele, a lánynak a lapockáját fogod, aztat a csontot a hátába ottan fent. Innen maximum egészen a derekáig mehetsz le, ahogy a tánc követeli. Hol van egy lánynak a dereka? Tudod? Mutasd meg magadon! Na, az lehet, hogy az neked ottan még a derekad, de a lányoknak kicsit más a csontozata: az nekije már félig a segge, ottan stop! – ne menjen lejjebb a kezed; és nem szorítod magadhoz, nem nézel be a mellibe, és nem nyomod soha tánc alatt a gombod az oldalába. Hallod? Tánc alatt meg nem lépsz nagyokat, mint a bolond zsiráf. Az én időmbe tudtuk tartani szépen a lányt tánc közbe, akkor volt tisztelet, gyengédség, nem kapkodtunk, nem nyúlkáltunk ide, oda. Lehetne ez ma is: nekem ne mondja senki!
Ha esetleg az a lány jön el onnan, mondod nekije, hogy hazakíséred, ha megengedi. Ha aztat mondja, hogy ne még kísérd haza, hogy ne még fáradj ezzel, akkor lehet, hogy csak nyakángat, kéretteti magát. Akkor mondod nekije, hogy úgyis te is arra mész. Mindegy, merre kell menjél, te aztat mondod. De ha akkor se akarja, akkor köszönj szépen, mert úgyis gátá. Valamiért nem tetszettél neki, vagy lehet, hogy nem vagy a zsánere nekije. Igen. Ne bámulj itten, mert eztet így mondják: „nem zsánere valakinek”.
Mikor jössz el a háztól, mindenkinek köszönsz, mondod, hogy „csókolom, Banyó néni”. Mondasz még valamit Jani bácsinak a karburátorról, ha még ébren van a hülye, és hogy bocsánat a zavarásért, ők akkor automatikusan egy kicsit fognak marasztalni, de nem gondolják komolyan, te mondod, hogy mész, mert reggel fel kell kelni.
Ha meg hazakíséred aztat a lányt, akkor az úton is végig hallgasd szépen a problémáit. És találj te is valami probléma magadnak, amit elmondasz neki. Aztán, hogy történik valami majd ottan vagy nem, te tudod eldönteni, aztat nem lehet előre elmondani. Vigyázol, és mindig orientálódsz a szituáció után. Ha rosszul orientálódtál, akkor: gátá! Az én időmbe az első hazakísérésnél csak a lány problémáit hallgattuk. Csak a következő találkákon kezdtünk lassan orientálódni a szituáció után.
És ha végre van valami, akkor is mindig a kezivel kezded. Nem rohansz ottan nekem ajtóstól a házba. Egy lánynak mindig a kezivel kell kezdeni, nem a mellivel, pláné a pinájával. Nekem ne mondja senki!

Forrás: Magyari Tivadar: Megszokás első látásra. Koinónia, 2015, Kolozsvár

Szerkeszti: Bölöni Domokos