Az én Koreám 2016. június 11.

A könyvtárban, ahol dolgozom, egy olvasónk rendszeresen elém áll, és mutogatja német lapokban (Dei Zeit, Neue Zürcher Zeitung) a magyar meg a romániai vonatkozású cikkeket. Mindig van valami – vagy Esterházyéknak adják ki könyvük, hol Ceausescu forog a sírjában. Az igazság az, hogy kissé meg vagyok lepődve az anyagok sokaságán. Hogy a németek annyira figyelnek, hogy mi, kelet-európaiaiak vagyunk, létezünk számukra, a szemükben.

Hogy is van ez?, teszem fel magamnak a kérdést. A kollektív tudat így formálódik? Hogy Ceausescu sírhelye meg a remetei magyar asszony, aki Németországba megy valamiféle szolgaságra emlékeztető munkára, ez vagyunk mi jelenleg?

És akkor Észak-Korea… Kim kísérletei atombomba-gyártás terén. Ez teszi ki az ázsiai kommunista ország, kommunista karikatúra híranyagát. Meg ami évente megjelenik könyv formában azok tollából, akik kimenekülnek. Életük kockáztatásával kimenekülnek az országnyi lágerből…