Dr. Süli Attila történész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, az 1848-49-es erdélyi forradalmi eseményeket tárgyaló tanulmányok szerzője arra kért, hogy nézzem át Kolozsváron Kanyaró Ferenc főgimnáziumi tanár írói hagyatékát, mert Kanyaró, aki Szabó Károly történész, egyetemi könyvtáros mellett gyakornok volt, 1887-től négy éven át, lemásolta Bodor Ferenc jegyzőkönyvét, mely a „ két magyar haza legnagyobb lőporgyárának”, a csíkmadarasinak az életéről beszél.
Kanyaró hagyatéka mintegy két köbméter rendezetlen anyagként várakozik a kutatókra. Mindössze Olosz Katalin, Kanyaró népköltészeti gyűjteményének föltárója nézte át az egész hagyatékot. Részben neki és Molnár Lehel segítőkész levéltárosnak köszönhetjük, köszönhetem, hogy a második kolozsvári utam, keresgélésem sikerrel zárult. Megkóstoltam a történészek örömét, amikor kiderült, hogy nem Kanyaró másolatáról, hanem egy eredeti dokumentumról beszélhetünk.
Most már határozottan állíthatjuk, hogy – valóban – két példánya volt a jegyzőkönyvnek. Az eredetit, melyet Csíkmadarasról keltezett 1849. aug.7-én, Bodor lemásolta, a másolást aug. 8-án Csíkszentdomokoson fejezte be. Az eredeti példány, amelyről dr. Alapy Gyula részletes ismertetőt közölt a Századok folyóirat 1926-os számában, a II. Világháborúban – Bözödi György közlése szerint – Komárom bombázásakor megsemmisült.
Alapy ismertetőjéről, nemcsak Bözödi, hanem a másolat is azt mondja, hogy alapos, megbízható. Viszont a jegyzőkönyv másolatából sokkal többet tudunk meg, mint az ismertetőből. Például 1848. október 20-án a következő följegyzés olvasható: „… a kérdéses vasgyáron mely ezen rézbányaigazgatóság alá tartozik, ágyuk még senki számára nem őntettek, csak kisérletett tett igazgato Bodor Ferencz ágyut üreggel öntettni, betanitando a vasgyári mintázot és öntöt, hogy a Kormánybiztos urnak e tárgyba még az agyagfalvi gyűlés előtt adot szavát – a szükség fogna lenni reá – beválthassa.” Továbbá: az első ágyúk öntésével kapcsolatos vitazáró dokumentumot, mely már ismertté tétetett dr. Süli Attilának köszönhetően, még meggyőzőbbé teszi a jegyzőkönyv következő mondata: „…csak három darab hatfontos ágyut, és mintegy 700 golyot sikerült megöntetni (Gábor Áronnak jelenlétibe akit e találmányba betanitott). Az ezekhez való anyagot gyártulajdonos Zakariás Antal ur ingyen – igazgato Bodor Ferencz meg találmányát – adá hozzá.” Ezt a bejegyzést egy másik dokumentum is hitelesíti. Bodor Ferenc 1849. március 24-én elszámolást küld Gál Sándor ezredesnek,melyben a következő mondat olvasható: „A magyarhermányi vasgyáron öntött 3 hatfontos ágyúk s golyók árát tulajdonos Zachariás Antal úr azon feltétellel, hogy az egyik ágyú Erdővidékéé leend:ingyen odaengedi a Hazának…” Okkal pirongatta meg Bodor Ferenc Gábor Áront, amikor a pesti Közlöny hivatalos lapban(1849.jan.16, 2.sz.8.o.) a következő mondatot olvashatjuk: „Eladta birtokát és jószágát, anyagot szerzett és öntött két ágyút.”
Bodor asztaláról naponta indultak a levelek. 1849 márciusától augusztusig negyvenegy levélváltása volt- a jegyzőkönyv szerint- Gál Sándor ezredessel. Sajnos, ebből csak néhány maradt meg. Bodort a forradalom után bebörtönözték. Miután kiszabadult a marosvásárhelyi várbörtönből, kibővíti a Jegyzőkönyv másolatát az alábbi sorokkal: „Kötelességem még itt följegyezni, és emlékül hagyni az utókornak: hogy a derék Maros Vásárhelyi magyar polgárok nem csak engemet s családomat, hanem mindegyik, az ottani várban tartott politicai foglyokat, számos jótéteményekbe részesítettek. Isten áldja őket. Írtam Marosvásárhelyt Április 21-én 1851-be. Bodor Ferencz a hazában hontalan.”
Ez a jegyzőkönyv-másolat és az utóbbi években fölfedezett Bodor-dokumentumok egy készülő tanulmánykötetben (Bodor Ferenc, az ágyúöntő és lőporgyártó 48-as honvédszázados) fognak megjelenni, melyek hozzájárulhatnak Csíkszék 1848-49-es történetének hitelesebb megismeréséhez, ugyanakkor azt is tisztázzák,hogy a közös hozzájárulással, Bodor Ferenc vezetése alatt öntött első három ágyú elkészítésében Gábor Áron szerepét eltúlozták, és téves ismereteket közöltek.

Bodor Ferencz gyászjelentője – a z Országos Széchenyi Könyvtárból került elő