Milyen a bor?

Tüzes, ellenzéki, magyarlelkű szónok volt; Közép-Szolnok vármegye főispáni helytartója lett 1804-ben. Ekkor történt egyszer, hogy nagy ebédet adott zsibói kastélyában. Idősebb Wesselényi Miklós báró büszke volt a kitűnő boraira s rendkívül bosszantotta, ha valaki nem dicsérte a pincéjéből felkerült nektárt. Az ebédre hivatalosak voltak a megye összes előkelőségei. A többiek közt egy Csomós nevű úr is, aki bizalmas barátságban állt a házigazdával. Ebéd közben persze szóba jött a bor.
– Ittak-e uraim ennél jobb bort valahol? – kérdi vendégeit Wesselényi.
Mielőtt a többiek szóhoz jutottak volna, Csomós rákiáltja:
– Ittam bíz én.
Wesselényi egy szempillantás alatt lerántotta az egész asztalterítéket. A sok drága edény csörömpölve tört szét, az aranyszínű bor apró tócsákban állt a padlózaton.
Wesselényi felállt a székről és rendelkezett, hogy egy másik szobában újra terítsenek. Ismét asztalhoz ültek. A tányérok mellett ott állottak gyönyörű üvegekben a legfinomabb borok.
– Igyék kend ebből a borból! – szólt Wesselényi Csomóshoz. – Ennél is ivott jobbat?
– Ittam bíz én! .. .
Wesselényi szeme tűzben égett, iszonyú dühvel ragadta meg az asztalt, hogy feldöntse, mikor Csomós hirtelen így egészítette ki mondatát:
– A méltóságod pincéjéből…
– Az már más! – felelte megszelídülve Wesselényi.

Forrás: Wesselényi Miklós: Báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” naplója, MEK

Szerkeszti: Bölöni Domokos