„A föld felett lebegett!”, mondja Vadmalac. S mert komája nem szól ugyan, de leri az arcáról, hogy kételkedik, igy folytatja: „A saját szememmel láttam.” Patájával a szemöldöke felé kap, hogy nyomatékositsa a szavait. És elmeséli még egyszer:
„Bejött a lakásba, majd megállt előttünk, és felemelkedett. Könnyű volt, mint egy lepke.”
Hogy nem hittek neki, belső válságot idézett elő Vadmalacban:
„Ilyen barátaim vannak! Nem hisznek nekem.”
Legyintett a baljával.
„Na mindegy.”

Forrás: Lenolaj.hu