A felülvizsgáló a betegre pillantott. Megmérte vérnyomását, meghallgatta tüdejét, egyéb vizsgálatokat végzett rajta. Látta, hogy Gedeon kicsit kövér. Mindketten művelt emberek voltak. Gedeonnak már pár verse is megjelent.
– És mikről szólnak ezek a versek? – kérdezte Halász doktor úr.
– A gondolataimat írom le. Csak úgy hogy elfogadható legyen!
Halász úr nevetett.
– Az jó! Másképpen nem fogadják el, mi?
– Nem, sajnos!
A titkárnő is nevetett.
– Írogasson csak!
– Nem baj az, ha beleélem magam?
– Az igen, de ha kiírja magából a szíve fájdalmát, akkor az írás jó, nevezhetjük terápiának is. Persze túlzásba ne vigye.
– Tehát ne éljem bele magam.
Az orvos témát váltott.
– Mennyit van kint a friss levegőn?
– Elég keveset. Csak heti két-három órát.
– Az bizony tényleg kevés.
Halász doktor úr a szemeit dörzsölte. A titkárnő kérdezett Gedeontól pár személyes – családi dolgot. Az orvos felmérte hogy családjával és vele kapcsolatban sincs minden rendben. Az orvos nézte, csak nézte szegény Gedeont s azt mondta:
– Olyan vagy, mint Hamlet!
– Miért?
– Az is kövér volt! És máskülönben is hasonlítasz rá. Az esetére.
Gedeon örült, hogy Hamlethoz hasonlítja. Ő is apját vesztette el, akárcsak a legendás Shakespeare-hős.
– Azért ez elgondolkodtató! A társadalom peremén élek s a világ egyik legnagyobb drámahőséhez hasonlítok! Ez igazságtalanság!
– Az! – válaszolt mereven a doktor
Na de hát az emberiség nem változott semmit. Hamlet is a körülötte lévő világ áldozata lett. Mint te.
Gedeon lehajtotta a fejét. Majdnem sírt. Majd anyja átkarolta.
– Minden rendbe jön!
Még az orvos szemében is könnyek jelentek meg.
– Szegény srác! – gondolta magában
Majd Gedeon felöltözött s hazatért anyjával egy taxin. Forrt a taxiban a légkör. A taxis érezte, hogy nem akárkit visz haza, hanem Gedeont, aki olyan, mint a Hamlet…