Miután huszonöt százalékkal levágta a költségvetési alkalmazottak béreit, a Boc-kormány most fizetésemeléssel vigasztalja az érintetteket. Az ígéret meglehetősen ködös, a kormányilletékesek egy és húsz százalék közötti bérnövelésről beszélnek, ami, lássuk be, meglehetősen széles sáv. De nem is kell ezt komolyan venni, hiszen tudvalevő: Emil Bocék sohasem mondanak igazat.

Így a 25 százalékos bércsökkentés sem felel meg a valóságnak, hiszen egyszerű a számítás: valójában a közalkalmazotti fizetések ennél jóval többel „karcsúsodnak”. Egyrészt azért, mert az öt százalékos áfa-emeléssel tovább veszítenek értékükből, másrészt azért, mert a kormány egyben megvonta a tizenharmadik fizetést, valamint a többi kiegészítő juttatást, egyebek között a vakációs pótlékot is, ami a fizetések újabb, közvetett megnyirbálását jelenti.

A Nemzetközi Valutaalap által megszabott és a román kormány által aláírt újabb szándéklevélben felvállalt feltételek ismeretében nyilvánvaló, hogy a kormánynak csökkentenie kell a személyzeti kiadásokat, magyarán a bérköltségeket. A Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségének vezetője, Jeffrey Franks csak nemrégiben figyelmeztetett arra, hogy a román illetékeseknek szigorú keretek között kell tartaniuk a közalkalmazotti fizetéseket. A nemrégiben megígért béremelés tehát csak újabb megszorító intézkedések bevezetésével valósítható meg. A másik, fájdalommentesebb lehetőségről immár lecsúszott a kormány. Ha ugyanis már tavaly gátat vet a kizárólag a pártkliensek zsebeinek megtömését szolgáló „csúsztatott” közbeszerzési akcióknak, akkor most nagy valószínűséggel nem kellett volna ígéretet tennie az „egy-húsz százalékos” béremelésére sem. Ezzel pedig egy hazugsággal kevesebb terhelte volna a számláját (bár a nagy számok törvényének értelmében a Boc-kormány esetében ez már mit sem számítana). Nyilvánvaló ugyanis, hogy a huszonöt nagyobb a tíznél, a huszonöt százalékkal lefaragott bérek átlagosan tíz százalékkal történő emelése tehát továbbra is bércsökkentést jelent, még ha valamivel kisebb mértékűt is.

A kabinet ráadásul az sem nagyon köti a közalkalmazottak orrára, hogy – korábbi ígérete ellenére – a huszonöt százalékos bérlefaragás nem csak év végéig tartó intézkedés, hanem jócskán belenyúlik a következő esztendőbe, de talán még 2012-ben is érvényben lesz. És, ha csak lehet, arról is igyekszik diszkréten hallgatni, hogy az „egy-húsz százalékos” – azaz átlagosan tíz százalékos – bérnövelésnek egyéb feltételei is vannak. Így például további legkevesebb hetvenezer közalkalmazottnak kell útilaput kötni a talpára. A béremelésben részesülő „maradók” tehát voltaképpen az elbocsátottak fizetésének egy részén osztoznak, ami – túlélési módszerként – inkább már a dzsungel törvényeire emlékeztet.