Pszichológiai finomság

Jóformán még az ifjúkor határain sincs túl, de máris mester lélektani megfigyeléseiben. Az ő művei pszichológiai finomság dolgában ritkítják párjukat, de amellett minden ízükben érdekfeszítők és költőiek. Már az a körülmény is, hogy némely kötete már a harmadik kiadásban jelent meg, dacára annak, hogy írói pályafutása nem tesz ki egy tucat esztendőt, mutatja, hogy mennyire kedveli őt a közönség. Összes művei most jelentek meg egyöntetű, díszes, de amellett olcsó kiadásban. Aki az írói egyéniség előkelőségét, ragyogó fantáziával, hatalmas jellemző képességgel és finom lélektani részletességgel egybekötve szeretné látni, vegye meg.

Tökéletes, olvasom újra és újra. Istenem, sóhajtom, ha több tehetséggel és szorgalommal áldottál volna meg, ezek a sorok most rólam szólnának.

Merőn néz a semmibe, és addig bűvöli a homályt, mígnem hirtelen megjelenik a tükörképe. De hát mégsem ő az, hanem a Fiume fizetőpincére. Ez a korrupt gazemberrr.
Zuhany alá áll, torkaszakadtából kiáltja: „Jaj! Meg akarnak ölni!” E percben megfogamzik agyában az új regény meséje.
Megvető mosollyal dobja félre a Borsszem Jankó 1892. júl. 24-i számát. Abban ez áll: „Íróasztalához rohan, jobb szemét véresre vakarja, szájához emeli ballábát, s mialatt kéjjel szopogatja ballába kisujjának körmét, jobb kezével írja a regényt. Állandóan előlegre gondol.”

Kellenek a jó ötletek.

Bölöni Domokos