Önunalom – hogy teremtsek – én is – egy új szót nyelvünk kincsestárába. Simán odailleszthető az önuralom mellé. Most már csak a hozzávaló fogalmat kellene – megalkotnom? Világosra csiszolnom.
Elutasítom a föltételezést, hogy szerencsés leleményem csak puszta fordítás; helyesebben idegen nyelven már meglevő fogalom hazai elnevezése. A francia cafard például, vagy a már hozzánk is átszármazott misz, a lélek más állapotát idézi. Hasonlóképpen az orvosi-latin depresszió. Az önunalom valamennyivel rokonságot tarthat. De sajátos alakját még a közhasználattól várja.

(Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1981–1983)

Szerkeszti: B. D.