Harcom 1
Magvető Kiadó
www.magveto.hu
Az átlag magyar olvasó meg fog döbbeni, de szeretett antiszemita barátaimmal is örömmel közlöm, hogy a norvég író hatkötetes munkájából megjelent első kötetben még csak fel sem bukkan Adolf Hitler neve. Sallangtalan, meditatív, őszinte próza ez, mely több idősíkban jelenít meg egy családregényt, melynek első fele inkább egy fejlődési regényre emlékeztet. A regény előtere az élet és halál közt elterülő hatalmas mezsgye. Teológiai momentumokat is tartalmaz részletekben, mint pl.: „Egy olyan város, mely nem tünteti el időben a halottait szem elől az utcákról, a közökből, a parkokból, a parkolóból, az nem város, hanem maga a pokol.” Családregény, fejlődési regény, esszéregény, akárhogy nevezhetjük az alkotó regénypoétikai megvalósulását. A regény első része rituális beavatás a fiatal Karl Ove kamaszkoráról, a sikertelen zenei önmegvalósításról, az alkohollal való első találkozásokról és a szülőkkel, leginkább apjával való konfrontálódásáról. Az átmenetrítus része a korosztályváltás. A halál nem véletlenül bukkan fel már a címben:” A beavatás oly szorosan kötődik az emberi egzisztencia létmódjához, hogy a modern ember sok cselekedetében és gesztusában még mindig beavatási eljárások ismétlődnek meg. Az életért folyó harcban, valamilyen hivatás vagy pálya megpróbáltatásaiban, nehézségeiben gyakran bizonyos beavatási szertartások, próbák térnek vissza a csapásokban, így ismeri fel az ember a lehetőségeit, ébred erejének tudatára, válik szellemileg felnőtté és teremtővé. Mert minden emberi létezés vizsgák sora, a „halál” és a „feltámadás” ismétlődő élménye révén jön a világra.” (Mircea Eliade: A szent és a profán) a szerző kiemelése: by Rajkó Félix. A gondtalan felelőtlen élet, gátlástalan létezés- a megrázkódtatás válsága- a hirtelen eszmélés arra, ami az életen túl és felül van és a lassú felhajtás a magasabb létbe. Ez az az alapképlet amin a regény szerkezete alapszik. Minden alkotás, tehát ez is, ami az ember kezéből kikerülhet, és aminek szellemi tartalma van, ezeket azütemeket őrzi, ezek a beavatás ütemei-ezért mindaz, ami az ember kezéből kikerül, a beavatás ősélménét mondja el mégegyszer. (Arató László: Pála Károly) Minden emberi alkotás ősképe a beavatás ősélménye alapján történik, és csak így történhetik. Minden emberi alkotás az életet válságba viszi, válsággal tisztítja meg, végül megnyugtatja. Minden irodalmi, művészi, filozófiai alkotás és beavatás halvány mása- még a leghitványabb is – magában őrzi és tartja és kifejezi a megrázkódtatás és megtisztulás parancsait azzal, hogy olyan élményt közöl, amely az emberből hasonló fordulatot vált ki (Hamvas Béla: Scientia Sacra). Nem is véletlen, hogy a szerző annyit foglalkozik a halállal: ”Ha nem a halál jelensége az, ami elrettent bennünket, akkor honnan ez a végtelen ellenszenv a holtestekkel szemben? Vagy azt jelenti, hogy kétféle halállétezik, vagy azt, hogy ellentmondás áll fenn a halálról alkotott elképzelésünk és a halál valós megnyilvánulása között, ami alapvetően arra vezethető vissza, hogy a halálról való elképzelésünk oly erősen rögzült a tudatunkban, hogy nem csupán megrendelünk, amikor azzal szembesülünk, hogy a valóság eltér ettől, de minden eszközzel igyekszünk elrejteni is.”(Idézet a regényből) A regény első felében keverednek a halálról való meditációk, a másik felében már egy konkrétummal, az apa halálával kell szembenéznie a szerzőnek.
„Ez is Knausgard harcának a része. Szembemenni mindennel és mindenkivel, nem törődve a következményekkel. Persze ezzel feláldozza az életét, de csak így lehet képes megírni azt. Az első kötetből, amely a Halál címet viseli, hamar ki is derül, a szerzőnek az élet mindig kevés, szereti a feleségét, szereti a négy gyermeküket, de boldogságot nem érez, csupán ürességet, hiányt. És ezt a folyamatosan növekvő űrt tölti ki az írás, ami számára az egyetlen igazi valóság. Fel is teszi a kérdést: irodalom ez még egyáltalán?” De ezt döntse el a magyar olvasó.
„Hiszen, ellentétben Hitlerrel, aki börtönben írta a Mein Kampfot, az írónak nem volt nyomorúságos, ínséges és nélkülözésekkel teli gyerekkora. Nagyjából olyan közegben nevelkedett, amely nem volt makulátlan és gondtalan, de nem haladja meg azt a szintet, melyet Karinthy így jellemzett a szintén norvég Ibsenről szóló paródiájában: „kellemesen berendezett családi pokol.” Vagyis semmi kénkő és fogaknak csikorgatása, hanem sokféle élethazugság révén fegyelmezetten rendezett, bármiféle látványosságot nélkülöző kamaradráma. Rideg családi élet, kínos reggelik és ebédek, egymással keveset beszélő családtagok, erősen, de semmiképpen sem patologikus mértékben befelé forduló emberek, vagyis az európai középosztály teljesen átlagos életvitele. És a harca apjával ugyancsak a lehető legátlagosabb kínokat okozza: „A legapróbb megjegyzése elég volt ahhoz, hogy kivívjam haragját. Nem beszélve arról a néhány alkalomról, amikor intőt kaptam. Az maga volt az ítéletnap. A pokol.” Hát ha ez a pokol, akkor szerfölött jól járt a kis Karl Ove. Ez ellen háborúzni nem túlzottan érdekes és kockázatos. Persze a polgári temperáltsággal leplezett belső pokol tüze olykor lángra kap, és ez ijesztően, sőt hátborzongatóan hat. Egyszer a kamaszfiú váratlanul megy haza: „a nappaliból hangos zene szólt, az egész házat beöltötte a muzsika. Beléptem a nappaliba. Apám csukott szemmel ült a kanapén. A feje a zene ritmusában mozgott előre és hátra. Az arcán könnyek patakozottak.” És persze a reakció is a mindennapos iszonyat része; a fiúnak esze ágában sincs megkérdeni apját, hogy mi bántja, és meg sem fordul fejében, hogy netán tehetne érte valamit; Karl Ove tapintatos, de ez a figyelmesség szinte embertelen: sarkon fordul és egyetlen szó nélkül távozik.”(vs.hu)

A kiadó
Harcom 1. – Belenézel a naplójába, és a saját titkaidat látod

A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozása a norvég író, Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyama, a Harcom. Piaci siker: hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle, és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve.

Knausgard negyvenévesen kezdte el lenyűgöző munkáját: megírni egy élet történetét egyszerűen és titokzatosan, belátva, hogy életünk küzdelme mindig más életekhez kapcsolódik; vagy éppen az első kötet fő motívumához, a halálhoz. A szerző saját gyermekkorát és apja életét írja meg annak halálán keresztül. Leszámol vele és elszámol magával, részletesen taglalva a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat. A Halál önéletrajz és regény, filozófiai kísérlet és irodalmi botrány. Valaki más életéről olvasva saját létezésünk titkaira és tabuira pillantunk rá. A Harcom nem csupán feszegeti a műfaj határait, új területeket fedez fel az irodalom és az olvasók számára.

A sorozat további darabjaiban a szerelem, a játék, az élet és az álom témáján keresztül olvashatjuk tovább egy ember lehetséges-lehetetlen életét és harcát.

Kerekes Tamás