http://www.youtube.com/watch?v=E4HtzIAfxeg&feature=related

1. Keszthelyi György:
   2010. október 19. 11:55

   Kár, hogy csak egy fehér téglalapot látok. Azaz NEM látom a képet. A szerző neve sincs feltüntetve. Korábbi állításomat arra alapoztam, hogy valamikor három évig szobrászatot tanultam a kolozsvári szabadegyetemen. Ott is szürke volt az agyag. Lévén, hogy a Debreczeni-fényképek Kolozsváron készültek, arra a következtetésre jutottam, hogy van ún. kolozsvári agyag, amely szürke. Vagy ha a mester máshonnan szállította Kolozsvárra, itt megszürkült… az agyag.
   (Dr.Gatty)

2. Gergely Tamás:
   2010. október 19. 12:32

   Nem az agyról értkeztek ti tulajdonképpen? Mert az szürke

3. demivanna:
   2010. október 19. 12:34

   nézd csak meg Dalínál….:-)))

4. Cseke Gábor:
   2010. október 19. 16:37

   Ti csak viccelődjetek tovább, én komolyra veszem, bár lehet, Ti is megnéztétek már (illik):

   AGYAG

   Finom kerámiai alapanyag
   Nagy tisztaságú, főként kaolint tartalmazó egyenletes szemcseméretű. Vízzel kezelve könnyen megmunkálható a kiszáradás során formázott alakját jól megtartja. Kiégetve fehér színű, többnyire áttetsző porcelán-alapanyag.

   Fazekas alapanyag
   Szennyezések miatt elszíneződött sárgás, enyhén vöröses, ritkábban szürkés agyagféleség. Alakítható, alaktartó. Kiégetve vöröses árnyalatú, díszíthető kiégetés előtt és után is utánégetéssel.

5. Cseke Gábor:
   2010. október 19. 16:38

   Ui. A hitelesség kedvéért: agyagbánya mellett laktam évekig.

6. demivanna:
   2010. október 19. 16:39

   na ez a kolozsvári a ritkább fajta, nálunk meg sárga, mert koszos

7. demivanna:
   2010. október 19. 16:41

   K. Gy. köti az ebet a szürke karóhoz…:-)

8. Tégé:
   2010. október 19. 17:15

   Ha kaolin, akkor a Hargita… Nekem már mindenrõl egy sztori jut eszembe, legalábbis asszociálok. Tízéves lehettem, amikor életemben megjelent B. bácsi. Fél lába volt akkor, ugyanis a levágott lábára ráesett egy nagy kaolin-darab.
   Csendes volt, általában egy széken üldögélt és mosolygott. Kaktusz levével próbálkozott a lánya családja, talán azért, hogy maradjon meg a másik lába… Már nem emlékszem, mi lett a vége, szülõvárosomból elpályáztam. Az is lehet, ez már csak ebben az új világban jutott eszembe, hogy lehet, a csodaszer nem is kaktusz, hanem aloé vera volt…

9. Keszthelyi György:
   2010. október 19. 17:47

   Tipikus női reagálás. Én egyetlen egy (1db.) hozzászólással szerepelek itt, „demivanna” naccsád viszont hárommal…mégis én kötöm az ebet a karóhoz…

10. Cseke Gábor:
    2010. október 19. 18:00

    Hát ha kevesled a hozzászólásodat, akkor még írhatsz, hely van. Mi meg olvassuk… Vagy mi is írunk. Mikor hogy. Ez már ilyen…

11. Keszthelyi György:
    2010. október 19. 18:07

    Nem a hozzászólásomat keveslem, hanem a karót sokallom…