Gergely Tamás: Stockholmi abszurd (2)
A mozgólépcsőn
Szóval, haladok a kijárat felé az idegen cipővel, mondtam: cipőfűzős, bár én tudomáésom szerint hazulról egy csukával indultam, s annyira meg vagyok lepődve, hogy meg sem állok, hogy befűzzem.
Amikor valaki megszólal – mellettem? Mögöttem? A hangját hallom:
„Veszem a lábam vissza.”
„Te jó ég, gondolom, nem csak a cipő, hanem a lábam is idegen? S én láb nélkül maradok? Hogy fogok fél testtel kijutni a metróból?”
Nézem, a lift gombját féltesttel el sem érem, s a mozgólépcső újra áll. Hibás, vagy leállitották?… Egyre megy.
Illetve: egyre áll.
(Folytatjuk)