Én, ez a csökött nyomorult,

szinte elfogadtam a lehetőséget, amit Bölöni Domokos teremtett meg számomra, hogy kedvemre kutakodhatok Dr. Barabás László könyvespolcán és minden iratában, most már kereshetem az írószövetségi tagságomat bizonyító papírokat, amelyek rég elkallódtak, nem tanultam Székely Jánostól, aki minden díjat és tagságot ellökött magától, emlékszem, sokszor feljött a főtéri lakásunkba, feleségem szépségét hangoztatta, s rátért a filozófia szépségére, melynek hivatása szerinte nem más, mint az igazság fölmutatása, nem tanultam meg tőle eléggé, egy írónak nem dolga a saját papírjainak fölkutatása, még az sem dolga, megnézni egy előadást a színházban, amikor az általa írt darabot előadják, én, ez a csökött nyomorult, most szinte elfogadtam a lehetőséget, föntebb jutni egy arasznyi polccal, szegény János, ha tudnád, hová süllyedtem, én, aki ugyancsak önfejű vagyok, hát kell nekem új grádics a haladásomhoz? Főleg az én koromban? Hát nem. Nem kell, János!

Itt vagyok ezen a süllyedő hajón, ezen az egyensúlyát vesztett világon, próbálom megőrizni nyugalmamat, elég most nekem, ha reád gondolok, János, akinél fényesebb fő nem villant meg Vásárhely utcáin a Bolyaiak óta…

Forrás: Feriforma

1. Bölöni Domokos:
   2016. június 30. 04:46

   Nem Barabás Lászlóról volt szó….

2. Cseke Gábor:
   2016. június 30. 07:09

   De az eredményt tekintve – egyre megy

3. Elekes Ferenc:
   2016. június 30. 08:14

   Bizony, teljesen egyre megy!