Egy A betű

Álmomban, derengő kocsmafényben,
búcsúzni készültem. Mennem kell.
Maradsz. Felálltunk, én átöleltelek.
Köztünk egy asztal. Megadtad magad.

Formát keres a mondhatatlan.
Mivé leszünk kalligráfus nélkül?
Indulni kéne. Föl a fénybe.
Az analfabéta olvasni készül.

Iniciálé: az aztal, te meg én,
az egyoldalas ábécéskönyv-végén-elején.

Zsebbe való formátumban, 35 verset tett közzé a többkötetes Tamás Zsuzsa.
Hiányérzetről árulkodnak a versek:

„És hiányzik egy tekintet.
A tükörben is sokszoros a semmi.
Ha indulnál, még utánad inthet.
Keress és nézz. Próbálj meg menni.

Keress. Az anyag végül elavul.
A romlás legalján: mégis. Legalul.

Tamás Zsuzsa lírájában a vers felfüggesztett kommunikáció. Ügyesen használja ki, hogy a vers szétszórt jelrendszer, másképp gazdálkodik a jelek használatával, mint a hétköznapi nyelv köznapi használata, ezért aztán jellemzi bizonyos többértelműség, s ebben a többértelműségben az olvasónak kell rendet raknia. Tamás Zsuzsa verseinek gazdálkodása általánosabb, sőt néhol már-már pazarló, de sokszor nagyon is jól megfogható szabályokat követ. Hogy valami bevezetőnek is beillő tételmondatot mondjak, a jelekkel való gazdálkodásnak olyan rendszere, amelyet általános ökonómiának, a jelekkel való általános gazdálkodásnak nevezhetünk, úgy, hogy Tamás Zsuzsa messze elhagyja a hétköznapi nyelv metaforikus szintjét.” De már a jel sem az, ami volt. Fizikai és metafizikai entrópia: minden érték elé az entrópia jele és minden különbség elé a megkülönböztetetlenség jele kerül. Minden, ami a különbözőségből él, a különbözőség hiányába pusztul bele. Ami a jelentésből él, belepusztul a jelentéktelenségbe.(Jean Baudrillard). Arisztotelész a költői tevékenységet létrehozó okok közt az utánzást „természettől fogva” , eredendő bennünk élő hajlamnak tekinti. De amellett a költészetet létrehozó okok mellett megemlíti a dallam és ritmusérzéket. mindez fellelhető Tamás Zsuzsa verseiben is. A változatok felett érzett öröm, a változatok gazdagságában való gyönyörködtetés a líra legelemibb arcát tárja fel. A legnagyobb örömmel fedeztem fel, hogy Tamás Zsuzsa verseiben a vers szintaxis révén tetten érhető ritmus.

Jelek

Ahogy védtelenné váltak a fészkek.
Ahogy a semmi gubbaszt a fán.
Sötétedik. Lomhán moccan
fáradt közök közt a délután.

Önmaga függönye: egyablaknyi ég.
E benti télhez pontosan elég.

A ahogy értelemre vágyik a lélek.
A semmi-fényben megleli talán.
Fészkelődik egy sosemvolt mondat.
Talán Te mondod. Talán anyám.

És felsorakoznak mind a jelek.
Ha sokáig nézem. megértelek.

Tamás Zsuzsa versei figyelmeztetnek arra, hogy még időben hajtsunk fejet a hétszeri csoda legcsodálatosabbjának, amelynek magyar költészet a neve. Páratlan kis kötet.

Kerekes Tamás

A kiadó:
Árvaság és védettség-tudat. Idegenség és mindenhez tartozás, minden esendőhöz lehajolás. Első pillanatra azt hisszük, hogy egymás ellentétei, de az olvasás során kiderül, hogy egymást értelmező ikerfogalmakról van szó. Mit tud a kert? Többet, mint mi önmagunkról tudunk. A gyerekkori Éden képeit és folyamatos őszi Halottak napját. Bátor, női hangon szólnak Tamás Zsuzsa versei. Az idegenség modern és későmodern emberének tapasztalatát közvetítik, a sorokban, képekben, névvel vagy név nélkül megidézett József Attila, Kafka vagy Pilinszky írásai szóltak annak idején. Látványos gesztusok nélkül emelik vissza a száműzött rímet, formát trónusára (ahonnan az én generációm letaszította). Kitárják előttünk a kert, első és végső otthonunk kapuját. (Takács Zsuzsa)

A kiadó: Mit tud a kert
Árvaság és védettség-tudat. Idegenség és mindenhez tartozás, minden esendőhöz lehajolás. Első pillanatra azt hisszük, hogy egymás ellentétei, de az olvasás során kiderül, hogy egymást értelmező ikerfogalmakról van szó. Mit tud a kert? Többet, mint mi önmagunkról tudunk. A gyerekkori Éden képeit és folyamatos őszi Halottak napját. Bátor, női hangon szólnak Tamás Zsuzsa versei. Az idegenség modern és későmodern emberének tapasztalatát közvetítik, a sorokban, képekben, névvel vagy név nélkül megidézett József Attila, Kafka vagy Pilinszky írásai szóltak annak idején. Látványos gesztusok nélkül emelik vissza a száműzött rímet, formát trónusára (ahonnan az én generációm letaszította). Kitárják előttünk a kert, első és végső otthonunk kapuját.  (Takács Zsuzsa)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ