Utálom, hogy amikor valami zseniális dolog jut az eszembe, és megnézem az interneten, látnom kell, hogy ez a zseniális dolog már egy csomó más embernek is eszébe jutott. Mi több: amikor ezen fennkölt gondolatokat le akarom írni – és le is írom, akkor nemsokára rátalálok egy olyan írásműre valahol, amelyik éppen arról a dologról szól, amit én is leírtam, és már senki se mossa le rólam azt a gyanúpert, amellyel élhetnek a rosszindulatú emberek – és ki nem rosszindulatú manapság? -, hogy ezt én valahonnan lekoppintottam, kimásoltam, de legalábbis az ötlet nem az enyém. Ez az írásom például olyan, mintha Elekes Frici írta volna széles rosszkedvében.

Na hát ilyenkor aztán nagyon beszomorodom, begorombulok, még durváskodnék is talán, ha lenne kivel. De szerencsére nincs.

Aztán minderre még rátesz egy lapáttal, hogy mikor végre hosszas magamrarábeszélés után eldöntöm, hogy akkor aztán most már mégis csak elmosogatok, megnyitom a csapot, s hát nem jön a víz. Elvették. Máskor sose veszik el, mikor nem akarok mosogatni, de most, mikor itthon is vagyok, időm is volna rá, mert bevégeztem a feladataimat, persze nem egészen, mert mindjárt jönnek majd az új feladatok, és épp csak egy mosogatásnyi időm lenne, hát nem épp akkor nem folyik a víz a csapból?!

Az eső is elkezdett esni, ez se lendített a hangulatomon. Tovább olvasgatok az interneten, és nagyon jó kis szövegeket találok, irigykedve állapítom meg, hogy egyiket se én írtam. Pedig írhattam volna, ha jó passzban lennék és volna rá időm. Csak hát most rossz passzban vagyok.

De azért vagyok rossz passzban, mert nem marad időm magamra. Márpedig minden valamirevaló pszichológus azt tanácsolná, hogy több időt szánjak magamra, foglakozzam kellemes dolgokkal, szórakozzak, sétáljak, hisz egyszer élünk, ugyebár, mit kell annyit idegeskedni, brühüsködni, bosszankodni? Persze nincs időm nekem pszichológushoz járni, épp elég pszichológus veszett el bennem ahhoz, hogy ezt megállapíthassam.

Sőt, azt is mondhatná nekem az a bennem elveszett pszichológus, hogy bizony örülhetnék a mások sikereinek, a mások boldogságának is, mert ez is egy pozitív érzés, főleg ha azok a mások a barátaim. Tényleg, vannak olyan emberek, akiknek szívesen gratulálnék, örülnék az örömüknek, csak hát nekik se nagyon vannak sikereik, örömeik. Olyankor meg sajnálom őket, hogy miért nincsenek, amikor meg milyen tehetségesek, és jobbára senki nem tudja ezt róluk, rajtam kívül. Vagy ha még tudják is páran, az még nem népfelkelés. És attól ők még nem lesznek világsztárok, de még csak celebek se, sőt, néha egyenesen nincs mit aprítaniuk a tejbe, vagy tán még tejre sem futja nekik, hogy apríthatnának bele valamit.

És akkor még ráadásul ez az eső… Meg egy varjú, aki csak úgy átrepül nagy szomorúan a látómezőmön. Mert nekem sincs másféle mezőm, csak látómezőm. Az is szürke többnyire.

Aztán azon kesergek, hogy belőlem se lesz immár semmi, mert nincs is rá időm, hogy legyen belőlem valami, meg már öreg is vagyok hozzá, hogy most kezdjek el lenni valaki, mikor más velem egykorúak már rég a föld alatt filozofálnak, de még az öregebbekből se lett semmi, akár igyekeztek lenni valamik vagy valakik, akár nem.

És egyáltalán nem bírom a dohányfüstöt. Márpedig ha nem bírom a dohányfüstöt, nem járhatok olyan helyekre, ahol a fontos emberek tartózkodnak, főleg az olyan íróféle fontos emberek. Mert azok mind szívják és fújják a füstöt, ami nélkül nem is lehet alkotni, kell az inspirációhoz meg a konspirációhoz. Ha volna is időm, úgy, ahogy nincs, mert rettentő felesleges módon unalmas kenyérkeresettel töltöm el életemnek azon részét, amikor nem alszom, akkor se tudnék eljárogatni a füstölgő irodalmáristák összeröffenéseire, mert rögtön ki kellene forduljak onnan, ahova be se mentem. Még jó, hogy adózhatok irodalom iránti szenvedélyemnek az interneten, persze csak azon kevéske időben, amikor nem épp a hiábavaló kenyérkereséssel töltöm napjaim ébren levő részét.

És még afölött is nagyon szomorkodnom kell, hogyha még minden egyéb úgy lenne, ahogyan nincs, és mégis volna némi időm, akkor se tudnék belepasszolni abba a kategóriába, amibe nemem, életkorom, társadalmi szereposztásom, földrajzi körülményeim szerint illene. Semmi sem stimmel nálam, csúcsfejű vagyok a tojásagyak közt, román a magyarok közt, magyar a románok közt, férfias a nők közt, érdektelen a férfiak közt, szingli a családosok közt, amatőr a művészek közt, tudatlan a főokosok közt, semleges a pártoskodók közt, csóró a gazdagok közt, bánatos a szórakozók közt, alkoholista az absztinensek közt, absztinens az alkoholisták közt, ízléstelen a finomkodók közt, finnyás a moslékzabálók közt.

Hát ezért.

1. Tégé:
   2010. október 19. 16:58

   Hát ez tökéletes! Demi, te egy igazi vadmallac vagy! Hosszú „l”-lel, tudod…

2. tarcsi:
   2010. október 20. 07:56

   Magam sem szeretem a dohányfüstöt, és nem is óhajtok belepasszolni semmiféle kategóriába, netán klikkbe.Elismerően bólogatok, amikor látom, hogy ezt már mások is szépen felépítették magukban, maguknak. A balsiker akarásának okát keresve, régi, sután fogalmazott jelszót lobogtatok: Ne hagyjunk fel a csüggedéssel! Örömöm parttalan, hiszen nálam mindig folyik a hideg- és meleg víz, s ha olykor tükörbe nézek, lehülyézhetem magam. Amikor pedig újra és újra elmegy előttem egy jobb sorsra érdemes munkás nap, mosom kezeimet, vigyorba törülközöm, Fricit idézve felsóhajtok: Hát e se szép?!
   Ezért, vagy inkább azért is.

3. demivanna:
   2010. október 20. 08:42

   a sikertelenség nem balsiker, hanem a siker hiánya… de semmiképp sem kell lehülyéznünk magunkat, legalább ez az egy őszinte rajongónk legyen…:-)

4. Cseke Gábor:
   2010. október 20. 11:38

   Gratulálok, Éva, még ha fedeztél volna is fel hasonló írást a neten, én ebben most csak Rád ismertem.

5. Elekes Ferenc:
   2010. október 20. 12:57

   „-és ki nem rosszindulatú manapság?”

   Bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekednek.

6. Keszthelyi György:
   2010. október 20. 12:59

   Bizony mondottam már: – A Jó Isten éltessen, és örvendezzél, miként én is teszek, ha elhagy egy régi év. Mert közelebb kerülsz a beteljesüléshez és távolodsz a megalkuvásoktól.

7. demivanna:
   2010. október 20. 13:02

   köszönke… a megalkuvás még mindig jobb, mint a mosogatás…:-) ebben Agatha Christie is egyetértene velem.

8. demivanna:
   2010. október 20. 13:07

   …valami sülés biztos lesz… vagy pedig égés…:-))

9. Hajdú Mónika:
   2010. október 20. 20:05

   Kicsaptad a biztosítékot.
   Ez két dolgot jelent:
   1. Észlelt magasfeszültség.
   2. Mütyür visszakatt és minden megy tovább, amíg …

   Kicsapnád?

10. demivanna:
    2010. október 20. 20:35

    …legyen tiramisu! (és lőn tiramisu…)
    ja, nem ez volt a kérdés? biztos… :-) hajaj! sötét van…