Mamma mia!

Ahogy a peronon sápitozom („Mamma mia!”), hátba vereget egy ismeretlen.
„Ezé lenne?”, kérdem magamtól, mármint a lábam, illetve a láb, ami szállit engem, mig az enyém egyre távolodik… Várom, hogy mit akar, Hogy fizessek?
„Mennyibe kerülhet, az az ötven méter? Metrókocsitól a mozgólépcsőig?”
Barátságosan közelit: „Mamma mia… Ted is ABBA-rajongó voltál? Azonos korúak lennénk.”
„Marha, sziszegem, én az ABBA-ra a katonaságnál tornásztam, reggel hatkor, Arad mellett, Lippán. Érted, megvolt még a saját lábam. Most viszont a reggeli tornát ABBA-hagyom. Elvitte a lábam a vonat…”

Forrás: Lenolaj.hu