– Kezdem a hegyi patak eredetével, melynek a helyét, vagyis az én születésem forrását, nem az igazság határozta meg, hanem olyan folyamata a tényeknek, amelyek előtt az igazság egészen tanácstalan; sőt maga a tudomány is, mely szeret az igazság ámokfutója lenni, csak magyarázkodik és a születés tényét megállapítja, de a folyamatot megfejteni nem tudja. Hozzávetőleg időben százezer év az emberi lét, s térben pedig egyelőre a kerek föld. Ebben az időben és térben, elméletileg, akárhova el lehet helyezni egy ember születését és rövid életét. A sok ismeretlen és a kevés ismerős tény egy meghatározott időben meghatározott körülmények közé helyezi. Ha magamra nézve, mert hiszen mások vagy elégedettek a születésükkel, vagy pedig annak időbeli és környezeti tényét igazság gyanánt tüntetik fel – mondom, ha önmagamra nézve használom az említett elméletet, akkor születhettem volna például ősembernek: s ebben az esetben mai szemmel nézve ez nem is lett volna mentes a dicsvágytól, mert hiszen a tudósok, ha megtalálják a koponyámat, hasznos lettem volna. Születhettem volna a Mózes hívének, aki azzal a nagy élménnyel szállott volna sírba, hogy nem a Piave folyón kelt át gyalogosan, hanem száraz lábbal a Vörös-tengeren. Maharadzsának is születhettem volna, ki dúskált a kincsekben; vagy török basának, kinek illatos szeretői és kívánatos rózsái voltak. Angolnak is születhettem volna, azzal a tudattal, hogy angolul igazán érdemes írni, mert magyar nyelvre is lefordítva még Magyarországon is népszerű és megbecsült író lehetek.
Vagy közelebb térve a forráshoz, születhettem volna Rákosi Mátyásnak, aki négy évig megkímél attól, hogy a könyveim kiadásával vesződjem. (Tamási Áron; Tükör, hetilap, 1965. január 5. részlet)

Szerkeszti: B. D.