Mióta élek, megszüle­tett és véget ért a spa­nyol ti­ki­ta­ka, éne­kelt és elnémult Cseh Tamás, min­den­kit szétvert, aztán meg­halt Pi­e­done, nyo­mo­zott és vissza­vo­nult más-sose-látta fe­leségéhez Co­lum­bo, fel­emel­te a szívem a Repül a bálna, aztán a ten­ger­be zu­hant, Gyímesi Évával kezd­tem az egye­te­met, ő a Sza­mos­ban végez­te, teg­nap Réz Pállal, ma már nélküle…

Csi­pikét ol­vas­tam, de Fo­dorúr nincs már, László Fe­renc­cel vörösbo­roz­tam, és ő meglátta, mi­lyen a végte­len, láttam Pet­rit, ahogy resz­ke­te­gen a kukába pöccen­ti a ha­mut, és Ba­las­sa Pétert, ahogy Ko­lozsváron az eget beszövő ma­da­rak­ra mu­tat, és mi volt még, mi volt, ren­ge­teg min­den, el sem tu­dom so­rol­ni, de mégis, ma is repül a bálna, és még min­dig van képem azt mon­da­ni, hogy hol­ott.

Forrás: eirodalom.ro