Egy pszichológiai elemzés szerint a Magányos cédrus Csontváry igazi lelkiállapotát tükrözi, a nagyságvágyat és a szörnyű magány iszonyatát, az ellentettpárja a Zarándoklás a cédrusokhoz pedig, hogy milyen szeretett volna lenni a festő: fenséges, társas, kiegyensúlyozott és ünnepelt. A tengerszint fölött 1800 méterre magasodó hegyen nőtt facsoda, a festményen életfává növekedett és egyúttal a győztes festő jelképévé is. Ezért olyan a cédrus, mintha lélek lakoznék benne.