Brit költők József Attilával párbeszédben

Válogatás a József Attila költészetéből inspirálódott versek antológiájából (II)

George Gömöri: Az utolsó alma

Flóra küldött néhány almát Szárszóra Attilának,
aki egyet megevett,
s az nem a szerelem almája volt,
hanem a búcsúzásé,
mert nem sokkal később azt írta,
„Kérem, ne jöjjön vasárnap”,
és kibaktatott az állomásra,
várta, hogy elinduljon a tehervonat,
és aztán

George Gömöri – 1934-ben született Budapesten; költő és műfordító. 1956 óta él Angliában. Clive Wilmer cambridge-i költővel közreműködött magyar versek angolra fordításában. Egyetemi tanár a cambridge-i Darwin College-ban. Irodalmi díjai: Salvatore Quasimodo díj, Ada Negri díj, Pro Cultura Hungarica díj.

 

John McAuliffe: Kijárat

„kis teste hangtalan vacog” 
(József Attila)

Jól megkésve az elromlott villamosok és egy félreolvasott jelzés miatt
megállunk
a múzeumon kívül, egy összetört tévékészüléknél
a gyalogúton.
ki tudja, mily magasságokból zuhant le,
piros és zöld és ezüst kábelei csillogó széle
köröz,
kibelezve, csípőre tett kézzel találgatja,
azon a reggelen mennyire szórakoztatta az összegyűlt
családot,
egy órát, kedvetlenül, miközben – a magunk módján –
róttuk a keserű tereket,
kenyeret és tejet vásárolva, meg lefotózva a
befagyott szökőkutakat,
te a sáladba burkolózva elkerülted a gép fókuszát, elnézve a
gondosan kidolgozott
vasúti ablakok, az art nouvo háztetők és
kapubejáratok felé.
A foglalatot lassan magunk mögött hagytuk, egy hátravetett
meg egy felfelé sikló
pillantással valószínűtlen eredetére. Nem szükséges
kifejteni a nyilvánvalót
a kitartásról vagy az időről.
Valami földet ért, a semmiből, a
hétköznapiból,
ugyanazon a reszkető fényen keresztül, amelyben később
a bevetésnél,
lemerülve a burokért és utolérve, mindenki
és mindenki anyja bennünket vár, a feliratok
élőbeszédbe tűnnek, esernyőket nyitogatva.

John McAuliffe – ír költő. 3. kötete- Of All Places- a Poetry Book Society ajánlásával jelent meg 2011 őszén. Költészetet tanít a Manchester Egyetemen, ahol társszerkesztője a Manchester Review lapnak.

John Mole: Hagyaték

Végére érve minden vágynak,
mielőtt lépteink eltűnnek,
elküldjük majd még az anyánknak
kétértelmű szeretetünket.

apánknak meg a feloldozást,
teljes szívünkből megbocsátva
hogy bár kerestünk, nem leltünk mást,
csak fájdalmat e nagyvilágba’.

Annak, ami előttünk áll még,
a párnának, mi fejünk várja,
küldünk amolyan áldásfélét,
hulljon a földből vetett ágyra.

Annak, ami visszamarad,
elküldjük a letisztult békét,
melyben meglelni a szavak
méltóságát vagy feledését.

(József Attila Kései sirató és A Dunánál című verseinek elolvasása után)

John Mole – 1941-ben született; költői tevékenysége mellett kiváló jazz-klarinétos, aki arról ismert, hogy ötvözi a költészetet és a jazzt más költő-muzsikosokkal együtt. Számos díjat kapott verseiért. Tanárnak tanult, és dolgozott Amerikában és Nagy-Britanniában is, s ma is gyakran visszatér az iskolákba költészeti műhelyeket és felolvasásokat tartani.

Fordította Albert Csilla

(Folytatjuk)

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ