2009. augusztus 28-án Szegeden a Magyar Fotográfia Napja alkalmából megnyílt Csomafáy Ferenc kolozsvári fotóművész Erdélyi arcképcsarnokom című portréfotó-kiállítása. A Kolozsváron született művész (családjának egyik tagja, Csomafáy Károly hajdanán a román királyi család udvari festőjeként tevékenykedett), aki a Romániai Magyar Szó munkatársa, 2002-ben indította útra vándortárlatát szülővárosában.

– Több mint négyszázezer felvétel van a tulajdonomban, közel egy évig tartó szelektálással előbb kb. kétezer kockát választottam ki, majd 30-ra szűkítettem a kört. Eredetileg 150 portét szerettem volna kiállítani, de a pénzből, amit az Illyés Közalapítványtól pályázat útján e célra nyertem, végül csak ennyire futotta – jelentette ki a művész, aki műsorfüzetében így fogalmazta meg projektjének lényegét:

„Olyan személyiségek portréfotóit mutatom be Erdélyi arcképcsarnokom című kiállításomon, akik valamikor közöttünk éltek-élnek, alkottak-alkotnak és munkájukkal gazdagították-gazdagítják közösségünk szellemi életét. Szándékom a ma élők figyelmét felhívni arra, hogy kultúránkat mindig a haladó gondolkodású emberek alakították olyanná, amilyenné lett.”

Az Erdélyi arcképcsarnokom indulása óta megfordult Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Brassóban, Bukarestben, Temesváron, Aradon, Nagyszalontán, Nagyváradon, Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, Nagybányán, majd Budapest, Leányfalu, Szeged, Gyöngyös magyarországi útvonalat írt le. Az anyaországi körúton a szerző ama szándéka került bizonyításra, hogy a tárlat látogatói megértsék: Erdély mily hatalmas értékeket adott a magyar kultúrának.

A Márton Áron legendás püspökről készült képsor történetéről így vallott a művész:

– Amikor jelezték, hogy Márton Áron püspök urat fényképezhetném, egy hónapi válaszadási időt kértem, ami azért kellett, mert ezalatt beültem a könyvtárba, áttanulmányoztam a püspökké szentelésével kapcsolatos sajtóanyagot, olvastam, miként tiltakozott a náci atrocitások ellen. Olyan embereket kerestem fel, akikkel együtt raboskodott a szamosújvári, máramarosszigeti börtönben, ahol viselkedésével az őrök elismerését és tiszteletét is kivívta. Mielőtt elvállaltam a fényképezést, személyesen is találkoztam Márton Áronnal, ez volt az első találkozásunk, s hosszasan beszélgettünk, amit később a fényképezés alatt is folytattunk. Később, miután figyelmesen megnézte a róla készült fotókat, ezt mondta: — Hát fiam, ennél jobb képet nem hiszem, hogy ebben az életben tudnak készíteni rólam. Nagyon örvendek, hogy veled készíttettük ezt a képsorozatot!

– Akkora honoráriumot kaptam, amekkorára a legmerészebb álmaimban sem számítottam…

Ide kattintva több mint egy tucat Csomafáy-portrét tekinthetünk meg, valamennyi erdélyi nagyságokat ábrázol, bár nem kimondottan részei a vándortárlatnak. Jó tudni, hogy Csomafáy erdélyi arcképcsarnoka jóval tágabb a bemutatottnál, s a Káfé főnix is nyilvánossághoz segített számos remek portrét.

(Cseke Gábor)