Midőn Sándor orosz czár 1821-ben katonagyarmatait látogatta meg a Krimmben (hol most Szebasztopol vára büszkélkedik), rendesen minden gyarmatos házába benézett, hogy népének állapotjáról meggyőződjék. Voltak, a kik gondoskodtak arról, hogy minden a legjobb szinben tünjék fel. Igy p. o. minden házban bőségesen talált edédet az asztalon s az ételek között majd mindenütt egyegy sült malaczot. Ez azt jelentette volna, hogy népének van mit apritani a tejbe s e szerint semmi baja. A czár egyik kisérője azonban, Woschonszky herczeg élt a gyanupörrel, s egy helyen szép titokban levágta a malacz farkát és zsebre tette. A következő házban ismét malacz állott az asztalon, de farka hibádzott. Ekkor azt mondá a herczeg a czárhoz fordulva: „Ugy látszik, e malacz régi ismerősöm!” A czár kérdezvén okát, a herczeg elmondá a dolgot s az elcsent farkat oda illeszté a malacz többi részéhez. De a czárnak nem tetszett, hogy csalódásából igy felriasztották, s Wolchonsky herczeg e naptól fogva egészen elveszté a czár kegyét. (Vasárnapi Ujság, 1854. május 28.)

Szerkeszti: B. D.