Hatalmas gabonalerakatba hívtak meg, hogy tekintsem meg az új épületet, esetleg vágjam is el az avatási szalagot. Óriási hambár, nagy elválasztó falakkal, a falak között elkülönítve egymástól búza, árpa, zab, rozs magrengeteg, ültetésre várva. Caesar ideje jutott eszembe, az ókori Róma. Ott is valahogy így nézhettek ki a raktárak. Nyitóbeszédemet papírra írtam, és elfelejtvén melyik zsebembe tettem, nekiláttam kiforgatni mindegyiket. Mint sejtettem és mint annak idején Murphy is megfogalmazta, a legutolsóban fedeztem fel, szerencsére időben, mert éppen én következtem a kis ünnepségen a felszólalók sorában. Sikeresen zajlott le az egész. Abban maradtunk a mezőgazdászokkal, hogy másnap kezdődik a vetés.
Eljött a másnap is, kint álltam a mezőn, figyeltem a munkálatokat, és valahogy megint Caesar (az ókori Rómával) jutott eszembe. Hopp! A kabalám!, ötlött fel bennem. Igen! Volt kabalám, nem nagy dolog, egy kis gurítókocka, amit még nagyapámtól kaptam. Régi megsárgult csontkocka, amiről szintén Caesar jutott eszembe. Keresgélni kezdtem a zsebeimben. Most nem vált be Murphy, üres az utolsó zseb is. A tegnap még nálam volt. Akkor a másik öltönyömben lesz, amelyben a nyitóbeszédet tartottam. Rohanás haza. Nagyon ragaszkodtam ehhez a kockához, mert néha úgy éreztem, hogy szerencsét hoz. Hazaértem! Elő az öltönyt, kutatás a zsebekben! Nincs! Ezek szerint kihullott, amikor a tegnap keresgéltem a papírost. Rohanás a raktárhoz. Talán véletlen egybeesés, de a raktárt egy nagytermetű juhászkutya őrizte és az ebet Caesarnak hívták.
A kapunál lassítok, mert észreveszem Caesart. Nem merek rohanni, ki tudja, mitől gurul be ez a látszólag nyugodt szörnyeteg, még egy harapás hiányzik a mai napra.
Belépek a raktárba: üres! Szépen fel van mosva a föld. Megállítom az egyik traktoristát, kérdem nem talált-e egy kis gurítókockát?
Milyen kockát? Néz rám csodálkozva. Elmesélem figyelmetlenségemet a kabalámmal. A nagy juhászkutya odajött mellénk, nekinyomta orrát a traktorista combjának, nedves csíkot hagyva a nadrágon. Nem hagytam annyiba a faggatást: Nem is sejti, mi lehet a kockával?
Nem tudom, mi történhetett a kockával, mondta, miközben megveregette az állat nyakát, aztán mosolyogva újra rám nézett.
Talán Caesar, ha beszélni tudna, megmondaná.
Igen! Ebben az ügyben az első számú gyanúsított lehet ez a dög.
Ha már találkoztunk…, kezdem újra a beszélgetést, meg szeretném kérdezni, hol az árpa?
El van vetve!, jött a rövid válasz.
És a búza?
Elvetettük!
És a zab?
Azt is elvetettük!
És a kocka?…

* A szerző Marosvásárhelyen született 1974. június 6-án. A líceum elvégzése után fotóművészet és technika diplomát szerzett a népi egyetemen és egy kétéves színitanfolyamon a Szakszervezetek Művelődési Házánál. 1998–2001 között a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház színészeként működött, 1991-től a marosvásárhelyi Hahota színtársulat tagja. 2001 óta az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház színésze. Karcolatait több újság közölte, verseskötete Szózacc címmel jelent meg 2015 decemberében.