Kőbe vésett szeretet – avagy két könyv, egy ember. A kánikula alábbhagyott, a szép, verőfényes július 19-i délutánon igencsak kedvezőek voltak a feltételek egy újabb baráti találkozóra. Kedei Zoltán festőművész marosvásárhelyi, várbeli műterme színvonalas irodalmi délutánnak adott otthont. Ezúttal Fülöp Kálmán, Nagykenden élő költő volt a főszereplő. A szerző két könyvét mutatták be: tavaly ősszel jelent meg a sorban a negyedik, Harmatcsepp a fény porában című, idén májusban az ötödik, a Kőbe vésett pillanat című kötete, mindkettő a marosvásárhelyi Kreatív Kiadó gondozásában.
A szerzőt elkísérték a balavásári önkormányzat vezetői: Sagyebó István polgármester és Koncz Csaba alpolgármester. A kendiek büszkék arra, hogy költő él a szülőfaluban, és támogatják könyvei megjelenését. A kettős kötetbemutatót anya és lánya: Kilyén Ilka Ritziu Ilka Krisztina színművészek nyitották meg, a a versek tolmácsolásával mintegy utat nyitva a költő világához. A műterembeli festmények csak fokozták a hatást, kellemesen átadtuk magunkat a poézis varázserejének. A versek elhangzását követően Doszlop Lídia Naómi lírai hangvételű méltatása következett. Idézte Fülöp Kálmánnak a Népújság szerkesztőségéhez küldött, 2006-ban kelt levelét: „Kétkezi munkával keresem kenyerem… írni későn kezdtem. 1993-ban hozott össze a sorsom Bölöni Domokossal, ő biztatott, egyengette utamat a nyilvánosság felé. Kötetemet is ő szerkesztette, címe Egyedül a parton, és Kedei Zoltán festőművész rajzaival jelent meg”. Megtudtuk, hogy szoros barátság fűzi Bölönihez, aki további köteteinek is gondozója.
Fülöp Kálmán egyenes gerincű, mélyen istenfélő ember, aki vállaja önnmagát, gondolatait. Verseinek tiszta a hangzása, kerüli a hamis csillogást, az összhatás megnyugtató. Néha elfogja a kétség, vivódik: alkalmasságát keresi a világban. Tétovázása pillanatnyi, hiszen tudva tudja: nem alkalmi időtöltés a tollforgatás, és őneki is helyen van a poéták asztalánál.
Fülöp Kálmán megérkezett, bizonyítja a Kőbe vésett pillanat. Bár a világ megváltozott, „mostanában más arcát/ mutatja a színdús szivárvány”, mégsem szűnik meg bízni egy új, fehér lappal indítható holnap ígéretében. Nehéz pályát kapott örökül Teremtőjétől. Hűsége urához, népéhez, bibliás hite, népi gyökeressége emlékezetünkbe véshető lírában kristályosodik kötetekké. Rokonszenves, kedvelhető költő – zárta gondolatait Doszlop Lídia Naómi.

Fülöp Kálmán, Kilyén Ilka és Doszlop Lídia Naómi / Fotó: Donáth Nagy György

Fülöp Kálmán örömmel nyugtázhatta: verseit igénylik, a közönség hálás. Czegő Zoltán értékelését ő maga olvasta fel. „Fülöp Kálmán olyan lírai világot teremt, amelyben semmi sem idegen az olvasó számára, hiszen ott minden igaz és semmi sem álságos. (…) Az égiekkel is tud tárgyalni, mindent a jóság, a tiszta emberi szolgálatába állítani. Istenes meg szerelmes fohászai belengik, s nem álságos girlandokkal, ezt a költészetet. Ha Dávid s a Dávidok indíttatása nem lenne áldozatos, kockázatos, haszontalan lenne az a parittya. Fülöp Kálmánunk jó kötelékben és jó meggyőződéssel formálja terveit ’titkos bánya mélyében’, a homo barbaricus fékezésére és a maga szűkebb-tágabb, szép közössége javára. Küzdelemnek és eligazításnak ez bizony nem kevés.”
Örömmel jövünk el minden alkalommal Kedei Zoltán műtermébe. Hiszen a Vár-lak: lélekikötő.