Cserekereskedelem

Ebben az évben tizenkét hónap volt, ha figyelembe vesszük, hogy kapok előleget és elszámolást, az azt jelenti, ebben az évben kereken huszonnégyszer laktam jól; és akkor még nem is említettem a tizenharmadik fizetést, amit szilveszter estéjén egy kellemesebb vacsorára szeretném áldozni.
Egyesek hihetetlennek tartják, mások bírálják telhetetlenségemet, ha kérdésükre bevallom: én bizony a fizetésem felét élelemre költöm.
Ezek a személyek, általában nyugaton élő ismerőseim, nem is tudják elképzelni, micsoda sötét üzérkedések folynak nálunk az élelem körül.
Hogy csak egy pár példával éljek: a pénztáros nőtől vásárolt tojás olcsó és finom, ezzel szemben a trafikos nénitől vett petrezselyem szinte ingyen van és ízletes. A kerámia üzletben árult retek ára a zsebünkhöz van mérve és a fotószalon húskonzervjei egyenesen mennyeiek.
Ezek a dolgok szinte semmiségnek tűnnek a piaci cserekereskedelem mellett.
Erre is van pár példám.
Egy kopottabb papucsért, csak éppen börből legyen, kapok egy necc hagymát.
Egy nyeletlen, de rozsdát alig látott lapátért egy kiló túrót.
Egy üvegpohárért, kis karcnyomokkal az alján, akár egy főzetnyi paszulyt.
Lassan be kell fejeznem, mert fő a leves. Krumplileves, nagyon olcsón, csak két pelenka, egy radír, három karácsonyfadísz és egy kirojtosodott szélű zsebkendő az ára az alapanyagnak és a hozzávaló fűszereknek.
Bevallom, az élelemszerzés teljesen leköti szabadidőmet, de a cserekereskedelemmel kapcsolatosan üzennék nyugati ismerőseimnek: a tőzsdén estek az autógyár részvényei. Egy részvényt fel lehet vásárolni már egy szekér trágyáért is!

Szerkeszti: Bölöni Domokos