(A „dáváj csász” című nóta egy korábbi, 1943-as pesti változata)

Az alábbi kis történetet mesélik Budapesten, lehet, hogy nem igaz, de annyira kedves és eredeti, hogy megérdemli a nyilvánosságot.

Egyik budai mellékutcán az elsötétítés után siet hazafelé betegétől egy pesti orvos. Egyik kereszteződésnél gyors léptekkel siető férfival összeütközik. Pár udvarias szó, majd mindegyik indul tovább utjára. Az orvos azonban önkénytelenül a zsebéhez kap és észreveszi, hogy hiányzik az aranyórája. Megdöbbenve megfordul:

– Azonnal adja ide az órát…! A „tettenért” ember ijedten nyúl a zsebéhez és átadja az órát. Rendőr nincs a közelben, az orvos mit tehet mást, mint a visszaszerzett órával elindul és hagyja futni a tolvajt.

És most következik a meglepetés. Hazaérve, ott találja aranyóráját az íróasztalán. Egész éjjel nem tud aludni a furcsa eset miatt, szörnyű gondolatai vannak, zsebtolvajnak érni magát és alig várja a reggelt, hogy a rendőrségre siessen és megszabaduljon az órától.

Reggel a főkapitányságon előadja az esetet, melyet sulyosabbá tesz az a körülmény, hogy az elsötétítés ideje alatt történt és így bizony statáriális eljárás alá esik. A helyzet azonban pillanat alatt megoldódik, amikor megjelenik egy jónevű pesti ügyvéd és előadja, hogy éjjel egyik kis budai utcában egy „utonálló” rátámadt…

Szóval elmeséli azt a történtet, amit pár perccel előbb az orvos adott elő. A két urat szembesítik, melynek megtörténte után bemutatkoznak egymásnak, utána együtt hagyják el a főkapitányság épületét, az elválás előtt azonban az orvos még feltesz egy kérdést:

– Ügyvéd ur, miért adta át szótlanul a saját óráját, amikor, ahogy így végignézem önt, nem hiszem, hogy megijed a saját árnyékától?

– A dolog igen egyszerű – válaszolta az ügyvéd. – Egy kliensemtől délután átvett százezer pengőt vittem haza a lakásomra, boldog voltam, hogy az „utonálló” csak az órát kéri és nem a kezemben lévő aktatáskát, amiben a pénz volt s miután a gyors elhatározások embere vagyok, ezt hamar átgondolva, szinte örömmel adtam át az órát önnek igen tisztelt Főorvos ur…

(Forrás: huszadikszazad.hu)