Gergely Tamás

FELJELENTI AZ ANYJÁT

Olvasom, hogy Raqqaban egy IS-harcos LELŐTTE A SAJÁT ANYJÁT. Nemcsak olvasom, kép is van arról, hogy a bekötött szemű anya térdepel, langaléta fia irányítja felé a pisztoly csövét. Ha igaz, ez történt: az anya kérte a fiát, hogy hagyja ott a terroristákat, és tűnjenek el Raqqaból. A fia erre feljelentette az anyját, az IS-is pedig azzal büntette kit? Az anyát vagy a fiát? -, hogy a fiú maga kell végezzen vele. Arról nem szól a fáma, hogy az illető mennyire örvendett, hogy a megtisztelő feladatot rábízták, el tudom képzelni, hogy boldogság töltötte el a lelkét. Mert akkor százszázalékosan IS-harcos lehetett, hű az eszmékhez.

Eszembe jut erről az észak-koreai kisfiú, aki feljelentette az anyját, mert az a szökésüket tervezte, a sajátját meg a nagyobbik fiáét. A probléma talán nem is az volt, hogy őt, a kisebbiket kihagyják, hanem hogy a kommunista állam ellen cselekednek. Így emlékszem a jelenetre abból a könyvből, amelyiket a fiú írt, amikor ő maga kiszökött. A gyerek lelkében nem történt törés akkor sem, amikor anyját nyilvánosan kivégezték, ha jól emlékszem, felakasztották. Se nem sajnálta, se lelkiismeretfurdalása nem volt, amiért feljelentette. A könyvben a felnőtt fiú azzal magyarázza az érzéketlenséget, hogy az anyja sohasem szerette. Meg hogy agymosott volt.