Gergely Tamás: Szállnak az évek

Mintha mindketten látták volna azokat. Mindenesetre a lebukó napot célozták meg pillantásukkal.
„Milyen átkozottul barnák voltak!” – szólt végül a koma.
„Barnák? – kapta fel a fejét Vadmalac. – Nekem inkább szürkéknek tűntek.”
Hogy társa is bekapcsolódott a társalgásba, a koma megkockáztatta: „Neked mi fáj jobban, hogy szürkék voltak, vagy hogy elszálltak?”
„Főként a közepén gyakran féltünk.”