SZONETT A HULLÁMOKHOZ

Hullámok érkeznek,
lehunyt pillámra
gyöngyöket könnyeznek.

Hullámok zenélnek,
mintha anyám közeledne,
volt-magamra ismerek.

Hullámok visszhangja
zeng akárha kezdetekből
az élet bölcsődala.

TÜNŐDÉSEK

Verőfény, mint
az első csók napján
és fekete
libasor-kiséret.
Mi volt közbül?
Ki értette?

Elmaradoznak az
üvegszemű házak,
s a fák tele fészkeikkel,
ott maradsz magaddal
a rádszakadt kilakoltatásban.
Megérte a létezés?
Voltál?

MEGTÉVESZTÉS

Már hozzánőttem keresztemhez.
Aki lát, el sem hiszi,
hogy minden ráaggatott
pántlikával, koszorúval,
csillagszóróval,
csak egyre nehezebb lesz.

HARANGOKBAN

Nyelv vagyok
félrevert harangomban,
nyelv vagy
félrevert harangodban –
én nem érzem
fémes ütközésed,
te nem hallod
álcázott sikolyom.

MA

Fáradt ujjaim közül
kicsusszan a nap. –
mint ezüstpézű hal
tűnik el
az idő mélytengerében.

Lassan tegnappá leszek.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ