Kölcsönsorok: Andrew Marvell
A hites énekes / The fair singer
I.
Hogy végső győzelmet nyerjen fölöttem,
oly édes ellenséget alkotott a szerelem,
ki végzetes harmóniába ötvözötten
a testi-lelki szépség énnekem.
Szemeivel a szívem veri láncra,
szép hangja pedig lelkem leigázza.
II.
Elfuthattam volna egyik elől,
lelkem menekülhetne a szabadba,
kifejtődve göndör fürtjeiből –
de mit tehetnék, hogy ne legyek rabja?
Mikor egy láthatatlan művész ujja
lélegzetembe a béklyót begyúrja.
III.
Könnyű egy mezőn olyan harcra várni,
hol egyenlők a győzelmi esélyek.
De nincs értelme annak ellenállni,
kinél ott van a szem és ott az ének…
Minden erőm, szükségem elapad,
mert övé már a szél, s övé a nap.
Fordította Albert Csilla
I.
To make a final conquest of all me,
Love did compose so sweet an enemy,
In whom both beauties to my death agree,
Joining themselves in fatal harmony,
That, while she with her eyes my heart does bind,
She with her voice might captivate my mind.
II.
I could have fled from one but singly fair;
My disentangled soul itself might save,
Breaking the curlèd trammels of her hair;
But how should I avoid to be her slave,
When subtle art invisibly can wreathe
My fetters of the very air I breathe?
III.
It had been easy fighting in some plain,
Where victory might hang in equal choice,
But all resistance against her is vain,
Who has the advantage both of eyes and voice;
And all my forces needs must be undone,
She having gainèd both the wind and sun.
Pusztai Péter rajza