Érem, Érme

A választ sürgősen kellett megadnom, egyetlen lehetőség az utcai telefon.
Kotorászom-kotorászom…de jó, hogy ennyi zsebem van, és mind tele. Egy érmét keresek, telefonálnom kell! Sürgős! Az illetőt még tíz percig elérem, ha akad egy érem. Nevetnem kell – micsoda csoda kicsavart szavak, és ha azt is elmondanám, miért kell telefonálnom?! Ha-ha…elmondom:
Vár egy aranyérem. „A sport terén elért eredmények”…– ezt az okmánylevél írja.
Tehát foglaljuk össze: ha a zsebemben akad egy érem, az illetőt telefonon elérem, és kezemben lesz az aranyérem…
A hetedik zsebem után esik le az érem, hogy nekem nincs is érmém. Gyorsan be a legközelebbi üzletbe
Kezit csókolom! Telefonálni szeretnék, ezért a papírpénzért adjon egy pár érmét!
Nincs! Nincs? Ha nincs, hát nincs! Tessék hagyni, van még üzlet elég.
A hetedik üzlet után még mindig semmi. Mit csináljak? Hopp, egy koldus!
Elnézést! Szívesen elcserélném az érméit, adok helyettük egy papírpénzt, ön is jól jár, én is.
Azt mondja: nem érti.
Értse meg! Sűrgősen telefonálnom kell, életbevágóan fontos.
A koldus röhög, ezt én nem értem, nem jó hangulat kell, csak egy érem, vár az aranyérem.
A koldus mesél. Annak idején, ezelőtt két hónappal ő is úriember volt, mint én. Szintén érmét keresett telefonáláshoz. Szerzett valahogy egyet egy koldustól, papírpénzt adott egy érméért, de nem bánta, csak telefonálhasson. Ekkor érte a meglepetés: a telefon kártyás!…Minden telefon kártyás, úgyhogy ne merjek tőle pénzt kérni.
Most esik le az érme: tényleg, a telefon kártyás…Honnan vegyek kártyát.
Közben a koldus magyaráz. Hogy őt éppen ez az érmés dolog készítette ki. Felesége elhagyta, munkahelyéről kitették, idegszanatóriumban kezelték, de azóta se tudott visszailleszkedni a társadalomba! És mindezt miért?
Nem tudom – felelem.
– Egy aranyéremért és egy oklevélért, amin az állt:
„A SPORTBAN ELÉRT EREDMÉNYEKÉRT”

Szerkeszti: Bölöni Domokos