Bill Lomax: Magyarország 1956
ELŐSZÓ AZ 1989-ES MAGYAR KIADÁSHOZ

A magyar forradalom kitörése idején, 1956-ban, tizenkét éves iskolásgyermek voltam Angliában, és a magyar forradalom volt az első nemzetközi esemény, amely felkeltette politikai érdeklődésemet. Abban az időben mit sem tudtam a politikáról, a kommunizmus történetéről, nem is szólva a marxista elméletről, sőt, nem hiszem, hogy tisztában lettem volna azzal, merrefelé fekszik az a bizonyos Magyarország. Ennek ellenére már akkor természetes volt számomra, hogy ahol egy idegen hadsereg tankjaira van szükség egy egész nép felkelésének leveréséhez, ott az igazság egészen bizonyosan nem a tankok oldalán áll, s hogy abban, amit elpusztítottak, feltehetően valami nagyon fontos igazság rejlett a jövő számára. Nem hiszem, hogy harminchárom év múltán különösebben módosult volna az álláspontom.
Ám 33 évvel később lényegesen megváltozott az 1956-os események hivatalos értékelése. Az 1956-os eseményeket ma már nem ellenforradalomnak, hanem népfelkelésnek tekintik, az MDP Nagy Imre köré tömörült és őt támogató reformista szárnyát pedig a mai vezető reformerek előfutárának.
1956 átértékelése azonban nem olyan mélyreható, mint az első pillantásra látszik. 1956-ot Kádár János már 1956. november elsejei beszédében, majd közvetlenül az 1956. november 4-ét követő időszakban népfelkelésnek nevezte. Sőt, egymástól olyannyira különböző szerzők, mint a magyar sztálinista Hollós Ervin és az angol fasiszta David Irving, egyaránt felkelésnek nevezik – de semmiképp sem forradalomnak – az 1956-os eseményeket.
De a benne résztvevők számára, akiknek személyes élményeik vannak, 1956 sokkal több, mint a gyűlölt elnyomó rendszer elleni felkelés. Az emberek sorsuk irányítását kezükbe vették, cselekvően beleszóltak alakításába, és történelmet csináltak. A forradalom fejezte ki törekvésüket egy jobb holnapért és alkotó harcukat egy új világért, így képletesen azt mondhatjuk – az egeket ostromolták. Ugyanakkor ez olyan forradalom volt, amelynek hatása messze túljutott Magyarország határain, érdeklődést és csodálatot keltett az egész világon. Döntő lépés volt az emberiség szabaddá válásának történetében.
Az 1956-os forradalom céljaiban és törekvéseiben sokkal messzebbre ment, mint a kommunista párt akkori vagy mostani reformerszárnya. Az önfelszabadításért vívott népi harca forradalmi bizottságok és a munkástanácsok autonóm mozgalmában fejeződött ki. A forradalom nem pusztán a jogállam megteremtését és a többpártrendszer bevezetését követelte; ennél jóval többet kívánt megvalósítani. A társadalmi struktúra olyan intézményes, mély és radikális demokratizálását célozta meg, amely a nép kezébe helyezi a hatalmat. A forradalmak mindig a valóban szabad és emberséges társadalom megteremtésére törekedtek. Bár az 1956-os magyar forradalmat leverték, emléke mindazok számára ösztönző erő marad, akik egy jobb világra vágynak, és küzdenek is ezért.

Wilford, 1989. április

Forrás: Bill Lomax – Magyarország 1956. Fordította és kiegészítette Krassó György. Aura Kiadó, 1989