1. A napokban szokatlan média-botrány bombája robbant Romániában – még pontosabban: Erdélyben. A Sky News angliai hírtelevízió ugyanis olyan „dokumentumfilmet” mutatott be, melyet erdélyi illetőségű, maszkos „fegyvercsempészekkel” készítettek – demonstrálandó, hogy Romániában csak úgy virágzik az illegális fegyverkereskedelem (beleértve a csempészetet is), az illetők pedig azt bizonygatták a róluk készített „életközeli” felvételeken, hogy rajtuk keresztül elvileg bármilyen fegyver beszerezhető, kapcsolataik jóval a határokon túlra nyúlnak.
A film természetesen kiverte a biztosítékot, mindenek előtt a titkosszolgálatoknál, s hamarosan arra is fény derült, hogy megrendezett, álriportról van szó, amelynek forgatókönyvét készen hozták a szerkesztők, s amelyhez több ezer euróért megfelelő „játszótársakat” kerestek.
S találtak – méghozzá három radnóti magyar fiatalember személyében. Egyikük, aki Angliában él, megszervezte az üzletet, másik kettő, egy testvérpár, eljátszotta a „valóságot”, amelyhez egy negyedik terepjárót, illetve díszletnek szánt vadászfegyvereket kölcsönzött.
Az ügy, úgy tűnik, sokkal bonyolultabb, mint ahogy első látásra megítélhető, a film szereplőit kihallgatták és eljárás készül a gyártókkal szemben is.

2. A maszol.ro riportere, Pengő Zoltán az esetből kiindulva érdekes összeállításban mutatott rá portálján, hogy „Nem a Sky News az egyetlen csatorna, amely hülyére veszi a nézőit, a Discovery Channell és a BBC is forgatott valódiként beállított, megrendezett helyzetekkel teli filmet Erdélyben.” Szerinte a korábbi álriportok azért nem keltettek a mostanihoz hasonló botrányt, mert „l nem a törvényesség, hanem csupán az emberi jóérzés és a szakmai etika határait lépték át”.

3. Csak sajnálni lehet, hogy az amúgy népszerű Bear Grylls kalandshowja is érintett az ügyben. A Nyugati Érchegységben forgatott túlélőepizód ugyanis csak úgy hemzseg a gyermekded átverésektől. A riporter szavaival élve: „A túlélőshow leforgatása emberpróbáló feladat elé állíthatta a Discovery stábját, a turistáktól hemzsegő Pádis-fennsíkon ugyanis nem lehetett egyszerű megteremteni a vadonban tévelygő magányos hős illúzióját. A film egyik hatásos jelenete, mikor hosszas küszködés után Bear Grylls elérkezik a Rozsdaszakadékhoz. Az persze nem derül ki a képsorokból, hogy a körülbelül 100 méter mély szakadék a forgalmas DN75-ös műút közvetlen közelében fekszik, olyan távolságra tőle, amit egy átlagos kondícióban levő 60 éves ember is gond nélkül abszolvál. A műsorvezető le is ereszkedik a vízmosásba, az operatőrök pedig igazi profizmusról tesznek tanúbizonyságot: olyan kameraállásokat választanak, melyek a lejtőt a valósnál meredekebbnek láttatják.” Nem hiányzik a történetből egy „hátborzongató” medvesztori sem, aminek a hitele erősen kétséges, akárcsak a film csúcsjelenete, amelyben „a rettenthetetlen túlélő lemászik a Csodavár néven ismert látványos dolinába, amit minden nyáron turisták ezrei tesznek meg, köztük idősek és gyerekek, majd előjön a Szamos-bazárból. Ez már Supermanhez, sőt Chuck Norrishoz méltó teljesítmény, hiszen a két képződmény nem találkozik egymással, sokkal kisebb léptékben olyan tehát a történet, mintha valaki belevetné magát az Amazonasba, és a Grand Canyonban mászna ki” – állítja Pengő.

4. Egy ennél is silányabb filmnek tartja a riporter a SyFy amerikai kábelteleviziónak a bonchidai kastélynál forgatott szellemvadász dokumentumfilmjét, amelyben a hivatásos szellemvadászok a Bánffy-kastély fantomja után nyomoznak és leselkednek. Pengő igy mutatja be az amúgy a youtube-on is könnyen elérhető film miliőjét: „Miközben a kamera a nyugati sztereotípiáknak megfelelően lovaskocsikat, legelésző állatokat mutat, az esetmenedzser közli a nézővel, hogy Drakula kastélyába tartanak, csak éppen azt nem teszi hozzá, hogy az nem a Bánffy-kastély. A helyszínen aztán előadják a bonchidai legendáriumban korábban nem szereplő véres-szirupos sztorit az egyik grófkisasszony által elcsábított, majd megölt lovászfiúról, kinek a lelke visszajár a romos falak közé, ahogy a terepmunkát végző egyetemisták gyakran látni vélik.

Az éj leszálltával kezdetét veszi a szellemvadászat. A stáb két tagja szóval csalogatja a hazajáró lelket, míg a többiek kamerával, hő- és elektromágneses mezőérzékelővel vadásznak a kísértetre. A derék amerikaiak zajokat hallanak, árnyakat, fényeket vélnek látni, s a valójában semmitmondó felvételeket kellően sejtelmes, időnként hátborzongatónak szánt hangokkal illusztrálják. A ténykedés tudományos jellegét hangsúlyozandó gyakran elhangzik az investigate (nyomoz, vizsgál) szó. Következik aztán az “adatok” és a felvételek amerikai elemzése, melynek során két szellemvadász, miközben egy laptopképernyőt bámul, ilyeneket mond: Nem találok rá magyarázatot. Lenyűgöző. Még nem láttam ilyet…”

5. A szellemvadászoktól eltérően, mi viszont egyre inkább elmondhatjuk: az álriportok ma már hamar ledobják az álcát, amit a „szakértők”rájuk húztak. Hiába a szuper technika, a megannyi szakmai vizuális trükk, a valóságot csak ideig-óráig lehet büntetlenül átfesteni. Igaz, mindaddig nem marad el a siker, amíg hiszékeny, tátott szájú közönség kerül hozzá…

Forrás: maszol.ro