Versszeretők tudják, hogyan verselt Radnóti az egyik párizsi utcasarokról: „A Boulevard St. Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.”
Kíváncsi lennék arra, hányan emlékeznek száz év múlva, hogy Gergely azt írta: az Odengatan Stockholmban is lejt, sőt, nagyon lejt, más szóval „félelmetesen” ereszkedik.

Elmesélem:

Az Odengatan meg az Odeplan, vagyis az Odenről (Odinról) elnevezett tér találkozásánál újabban egy óriásgolyó áll – mennyi lehet? Fél átmérőjét a két karommal is be tudom fogni. És valamiféle kőből faragták, sajnos, nem vagyok geológus, fogjuk hát rá, hogy gránitból. Tökéletes gömb, ráadásul fényesre csiszolva. Hiszen dísznek került arra a „stratégiailag” jól megválasztott helyre. Másért miért állna ott, nem figyelmeztet semmire, tulajdonképpen fölöslegesen veszi el a figyelmet.
A Golyót nemrég, vagyis alig pár évvel korábban helyezték jelenlegi helyére, amikor javítani szerettek volna a hely arculatán. Persze, egyesek mindjárt kifogásolták a létét, így szokott ez lenni, legalább is egy demokráciában, ahol az emberek nem félnek megnyilvánulni. No és hallgassanak ide, mi volt a kifogás?
Hogy a Golyó legurul a jelenlegi helyéről, lezúdul az Odengatanon, amelyik ugye, nagyon lejt, és tönkretehet épületet, pusztítást végezhet emberéletben. Hát nem félelmetes? Álmomban látom: egy nagy gömb közeledik felém. Illetve előbb kicsi, ám később egyre hatalmasabb.

A szerző felvétele

Forrás: Lenolaj.hu