Tragédia 2 részben
A cselekmény bármikor lejátszódhat, amióta feltalálták a színházat, a házasságot és a művésznőket.

Szín: Lakás
Férj: (újságot olvas)

Művésznő: (sír) Nem bírom tovább. Rémes ruhában kell játsszam. Előnytelen. Bezzeg Ellának csipkés ruhát tervezett a tervező. Undorító ez az elfogultság. Meg is tudnám fojtani Ellát. Meg is fogom fojtani Ellát a bemutató után, ruhatervezőstől együtt… (szünet) A darab is rémes. Minden színdarab rémes, amiben nem csak egy női szerep van és amit nem én játszom. (felsír) Istenem, miért is lettem színésznő? A szövegtanulás, a szekáns partnernők, a festékszagú színpadi világ… (még jobban sír, mire Férj még jobban beletemetkezik az újságolvasásba) Persze, tudom, szerinted én megint csak hisztériázom, szerinted nekem nincs lelki mélységem, te subleragyú.

Férj: (felkapja a fejét, érdeklődéssel): Subleragyú?

Művésznő: Igen, igen, igen, te subleragyú technokrata, te kőszívű ember, hozzád képest még a legkegyetlenebb direktor is Jenő.

Férj: (még mindig érdeklődéssel): Jenő? Nahát, ez új. Milyen Jenő?

Művésznő: Baradlay Jenő, te kultúrbotfülű, te bádoglelkű. Vedd tudomásul, hogy bemutató után szakítok a színházzal. Elmegyek vasöntőnek. Vagy asztalosnak. Elmegyek civilnek, bárminek, csak szabaduljak ki ebből a csinált világból, ami színház. Mert én többet nem bámultatom magam, nem mutogatom a szép lábaimat, a szép érzéseimet… disznók elé gyöngyöt… Hallod? Keress nekem egy állást. Bármit, ahol rend van, ahol nincs szereptanulás, nincs partnernő, és nincs partner (szünet). Portás akarok lenni. Éjjeliőr, hogy csak a csillagokkal diskurálhassak. A Nagy Medvével. A drága szép Nagy Medvével. (újra sír egy keveset, nagyon sajnálja magát, a sírás halkul, majd elcsendesül. Művésznő belealszik fájdalmába)

Férj: (óvatosan összehajtja az újságot, nehogy az Istenért felébressze feleségét, lábujjhegyen kimegy a szobából)

Függöny

II. Felvonás
Szereplők: Mint fenn.
Időpont: Bemutató után reggel.

Művésznő: (álmosan ül a heverőn, pongyolában, színtelen, sápadt arccal)

Férj: (kezében egy notesz, időnként belepillant) Kedves feleségem, most, hogy legutóbbi beszélgetésünk után eltelt egy hét, ami alatt te csak a művészetnek éltél, örömmel mondhatom, utánanéztem annak, amire kértél: mint jó és engedelmes férj, nekifogtam állást keresni. Az általad felvázolt lehetőségek, miszerint vasöntő, kohász vagy asztalos szeretnél lenni, nem a legmegfelelőbbek neked. Ahogy ismerlek, első dolgod lenne mint vasöntő, hogy belepotyogj a forró vasba, és engem ezzel gyászba döntenél, még el sem tudnálak temetni, mert teljesen megsülnél, te drága. Mint kohász, ugyanaz a sors várna rád, asztalosként, gondoltam, szétfűrészelnéd magad első szórakozott pillanatodban, amit végtelenül sajnálnék. Szakácsnőnek nem vagy alkalmas, ezt eskü alatt bizonyíthatom, 10 évi együttlétünk alatt csak egyszer nem égetted oda az ebédet, amikor elfelejtettél begyújtani a sült alá, noha a gázcsapot kinyitottad. Akkor viszont gázmérgezést kaptunk, emlékszel, aranyom? Azt hiszem, manapság egy művésznek, természetesen, ha lemond a művészi státusáról, legalkalmasabb foglalkozás: portásnak lenni. Ahogy ezt voltál szíves kifejteni. Éjjeli kapusként – hogy a Nagy Medvét nézd, és ne a buta szamárral, mármint velem kelljen társalognod – boldog lehetsz. Volna is egy állás (belepillant a noteszbe) itt a drótlerakatnál. Éjjeliőr. Havi fizetés…

Művésznő: (döbbenten hallgatta férjét, mert éppen levegőhöz jutott, megszólal) Micsoda? Mit csináljak én? Éjjeliőr legyek neked a drótosoknál? Honnan veszel ilyen barormságot, hogy én ott akarom hagyni a művészetet? Ezt a csodálatos pályát, ahol tündökölni lehet, ahol meg tudom mutatni azt, ami téged sohasem érdekelt: a lelkemet, az érzéseimet, a szívemet, a jóságomat, a türelmemet, az intelligenciámat, a …

Férj: (halkan) A lábadat.

Művésznő: A lábamat is, mert nekem a lábam is költészet, te kőfejű kertitörpe.

Férj: (érdeklődéssel) Kőfejű? Kertitörpe? Nahát, bővül a szókincsed, édes.

Művésznő: Igen …, kőfejű kertitörpe. És Elláról több rosszat nekem ne mondj, mert Ella meghízott, és most ő a legjobb barátnőm, és mától kezdve minden este itt vacsorázik, hogy egyszer s mindenkorra hízza ki a közös szerepkörünket. És most menj kérlek vásárolni: zsíros disznóhúst, kenyeret, mindent, ami hizlal, mert Ella már ma este elkezdi itt a hízókúrát. Csak ő még nem tud erről.

Férj: (elindul örömmel, mert tudja, amíg vásárol, ha nem is boldog, de nem is boldogtalan)

Művésznő: (utánaszól) Képzeld, ki vagyok osztva az új darabban. Holnap az első próba. Előre látom, hogy rémes ruhát tervez nekem a tervezőnő, Piroskának bezzeg előnyösebb lesz a ruhája… Meg tudnám fojtani Piroskát. Bezzeg… (a Művésznő mondja, mondja)

Férj: (gondolkozik egy keveset, mert belátja, amit rég belátott, csendben fogja magát és meghal)

Függöny

(Forrás: RMSZ, Szabad szombat, 1999. május 1.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ