Repülőgéppel a fronton / Egy hadipilóta feljegyzései

Repülőgépen Cetinje és a Lovcsen fölött

Dobos István pilótaigazolványa (5. szám)

Nekünk is keresztül kellett esni a regrutasoron, a kezdet nehézségein. Fontosabb feladatokat csak akkor mert ránk bízni a kapitányunk, miután már meggyőződött róla, hogy tisztességesen tudunk repülni és — amire még nagyobb súlyt helyezett — van bennünk elég akaraterő és önfegyelmezettség az adott parancsot pontosan megtartani és tartózkodni minden kalandhajhászástól. A háborús »előkészítő tanfolyam« első vizsgáit la felderítő-utak sikeres elvégzésével állottuk ki. Csak ezután került a sor az ellenséges hadihajókkal vívott kisebb csetepatékra. És mikor ezekből a kis légi csatákból is baj nélkül szálldostunk haza, parancsnokunk elérkezettnek látta az időt a szárazföld felőli aeroplán-offenzíva megkezdésére.
A fekete hegyek uralkodójának csapatait, erősségeit, szállásait, állásait, raktárait, kikötőit, katonai gyűjtőhelyeit és rezidenciáját támadni és kárt okozni bennük: ez volt a parancs.
Mindennapi színpadunk komoran sötétlő háttere a Lovcsen. Óriási, kopár, egyhangú és rideg. Hatalmas sziklatömkelegek unalmas, esetlen halmaza. A tetején – jól tudtuk; – francia ütegek vertek fészket. Főleg ezek érdekeltek bennünket, repülőket és a szárazföldi tüzérségünket is. Szorgalmasan feleselgettünk velük; hol felváltva a tüzéreink, meg mi, de gyakran fordult elő, hogy szép összhangban, egymást támogatva, közösen fogtuk tüz alá a Lovcsen tetején és oldalában meglapult kétlábú vakondokokat. Ezeket a rapszodikus küzdelmeket jegyzéseim lakonikusan rögzítették meg:
X. 16. Egész nap ágyúztuk a hegyet, de repülés a rossz idő miatt nem volt.
X. 17 Pár óra hosszat felülről bombáztuk az ellenséget.
X. 19. Tüzérségünk napfelkeltekor kezdte a munkát. Reggel hét óra tájban már földrengető volt a dörgés. Tízkor láttuk, lángok csapnak fel.
X. 26. Egy hétig vérhassal feküdtem a kórházban. Aznap, mikor visszatértem a repülő-táborba, K. altiszt-barátom gépfegyverrel repült a Lovcsen felett és sikerült teljesen elhallgattatnia az ellenséges ütegeket.
X. 30. Három hidroplánunk Antivárit, Montenegró tengeri kikötőjét bombázta, ahol a franciák muníciót raktak ki a montenegróiaknak.
XI. 1. Parancsot kaptam, hogy a Lovcsen fölé repüljek gépfegyverrel és figyeljem meg tüzérségünk munkájának hatását. A feladat határozottan nehéz és veszélyes volt. Magasra emelkedni nem lehetett, mert az utasnak tisztán kellett látnia a fedezékeket. Rettenetes tüzet kaptunk javarészt gépfegyverből, de szerencsére csak a golyók fütyülését hallottuk. Utasom az akkumulátorral táplált szignáló-lámpával jeleket adott le hadihajóinknak, amelyek T…-ban horgonyoztak. Két és fél órai út után simán landoltunk otthon.
XI. 2. Három bombával küldtek a G… fensík fölé, ahol a montenegróiaknak különösen erős állásaik voltak. Egy alacsony termetű, igen mozgékony és eleven kis hadnagy jött velem, 2500 méter magasan hagytuk el a repülőteret. Rettenetesen magas hegyek meredtek mindenfelől az ég felé. Leszállóhelyet — szükség esetén —| itt bizony messze földön nem láttam. Nem tudtuk, ellenség felett járunk-e, vagy sem. Az utasom egyszerre csak figyelmeztet, hogy ledob egy bombát. Csupa szem voltam, de nem láttam robbanni, a másik jobban sikerült. Vártam, mikor látom a füstfelhőt. Kis idő múlva tényleg nagyszerűen látszott a hatás: a hegycsúcson explodált igen erős állások között. A harmadik egy épületcsoportra esett. Nesztek — szólt az utasom, mikor ledobta. Közben persze ők is lőttek ránk, de nem találtak. Indultunk hazafelé, mikor megérkeztünk a hangárok elé, a szerelők öt golyóütötte lyukat találtak a gépen.
XI. 3. Ez a nap nevezetes marad, mert kapitányom kívánságára ma tettem tiszteletemet Nikita fő-és székvárosában, Cetinjében. Három bombával és gépfegyverrel indultunk. Egy darabig a tenger felett maradtunk, nehogy észrevegyenek bennünket és egy órai repülés után érkeztünk Cetinjébe. Magasságmérőm ekkor 2700 métert mutatott. Az első bomba jól talált, ezt világosan láttam, de egy nagy csapat katona, — legkevesebben ötszázan lehettek — tüzelni kezdett reánk. Utasom célba vette a társaságot gépfegyverrel. Úgy futottak széjjel, mint a bolyból kivert hangyák. Pokolian mulatságos volt ez a jelenet felülről. Hazamenet, útközben sok ponyvasátort láttunk. Az utasom intett, hogy körözgessek felettük és elkezdte kelepeltetni a gépfegyvert. Alulról négy helyről is feleltek rá:. De a sátrak pár perc alatt kiürültek, mert a szerencsétlenek a felülről jövő acéleső elől nem tudtak elbújni, hát szaladtak, ki merre látott. Utasom leadta az egész készletét: vagy nyolcszáz töltényt. Több nem volt, hát hazamentünk.
XI. 4. Kaptunk egy új pilótát és új megfigyelő: tisztet. Első repülésüket a trebinjei ütközetnél végezték együtt. Én is ott repültem aznap. Három géppel voltunk, mindent összerepültem és csak az egyik géppel találkoztam. Másnap beszélte utasom, Piller főhadnagy, hogy az elfogott crnagorcok vallomása szerint náluk az a parancs: ha repülőgépet látnak, akinek csak fegyvere van, annak lőni kell rá. Mikor mi tüzeltünk rájuk a gépfegyverből, sok tüzérük meghalt, még többet megsebeztünk, sokan eldobták fegyverüket és úgy menekültek. Azt is beszélik a foglyok, hogy ha ellenséges repülőgép jön a raj vonaluk fölé, a legénység megtagadja az engedelmességet, mert a felülről jövő golyók elől nem lehet elbújni.
XI. 6. Reggel a Lovcsen felett felderítő szolgálatot végeztem, ballon-üldöző ágyúval lövöldöztek ránk. De ezek a híres aviatikuskergető szerszámok, bármennyit is írtak róluk a lapok béke idején, nem bizonyultak, veszedelmeseknek. Mondtam is az utasomnak: A francia repülőgépüldöző-ágyuk — úgy látszik , — csak hadgyakorlatokon válnak be, de ilyenkor, mikor tényleg van mit lőni, csak a felülről gyönyörködő aviatikusnak nyújtanak élvezetes látványt. Jó pár száz méterre alattunk pukkantak szerte a srapnellek. Mikor hazaértünk, a gépen megint nyolc lövés nyomát találtuk, de ezek gépfegyvertől származtak.

*

Dobos István [1892-1937] tábori pilóta, aviatikus-őrmester és a nagy ezüst vitézségi érdemrend tulajdonosa. Nem hivatásos író, de írásai egyszerű, becsületes, őszinte és sokszor kedvesen naiv megrögzítése azoknak a repüléseknek, amelyek ebben a háborúban csaknem annyira gyakoriak, megszokottak és — szükségesek, mint akár a gyalogsági rohamok, tüzérpárbajok és huszárőrjáratok. Dobos István, mikor az ő kis igénytelen, kusza vonású bőrnoteszában ezeket a följegyzéseket hazahozta a frontról, bizonyára nem sejtette, hogy ennek a rettenetes kataklizmának a történetéhez hordott be egy értékes, bár kicsiny mozaikot. A híres és híressé váló hadi írók hangulatos és művészi íráskészségét ne keressük ezeken a lapokon. Nincsenek itt döntő jelentőségű és fordulópontokként kiemelkedő történések sem: de megismerjük a repülő katonák mindennapos életet. És megelevenedik előttünk a harci aviatikusok nemes, önzetlen, nobilisán nyugodt, olthatatlan ambíciójú és mindenekelőtt ragyogóan uj és korszerű típusa. (Fejér Imre)

Forrás: ATHENAEUM R.-T. KIADÁSA , Budapest / 1916