A patkó

Már a patkó megtalálásának körülményei sem voltak éppen szerencsésnek mondhatók.
Amikor meglátta a kocsiúton és érte hajolt, távoli rekedt ordítást hallott, de akkor még ügyet se vetett rá. A patkó hatalmas, szép példány volt és teljesen lekötötte a figyelmét.
Csak később lett nyilvánvaló, hogy a kocsis, akinek a lova elvesztette, megláthatta, amikor érte hajolt és most már kocsitársával, ostorral a kezükben, üldözni kezdték a szerencsés megtalálót.
Alig tudta megmenteni előlük hitvány életét. Hajszálon múlott, hogy elérik és agyonverik.
Kifulladtan, ziháló tüdőkkel lihegett egy bérház ötödik emeletének padlásfeljáróján, ahová felmenekült előlük és úgy rezegtek a lábai, mint őszi alkonyatkor a nyárfalevelek.
— Milyen szerencse — lihegte kidülledt szemekkel, mikor az üldözők már elmaradtak a nyomában. — Milyen szerencse! Ha most nem patkót találok, kétségtelenül elcsípnek és rapityára vernek. Már kezdődik is a szerencse.
Hazaérve nem tudta kiszedni a zsebéből, akkora volt.
(Kétségtelen, hogy az elérendő szerencse a patkó nagyságához is viszonyul.) Addig húzta, huzigálta, amíg idegességében elszakította a kabátja zsebét vele. Baj, baj, de hát ennyit csak igazán megér a patkó, fő az, hogy már itt van a háznál.
Azon töprengett, hová tegye.
Először az íróasztalára tette, de másnap már megbánta. A patkó felkarcolta az asztal politúrozott lapját. Félő volt, hogy pár napon belül teljesen tönkreteszi.
Ugyan hová tegye?
A szalon asztalára mégse teheti. Esetleg a szekrény tetejére lehetne, de ott meg senki se látja; belepi a por. Utóvégre nem azért szerencsepatkó, hogy elrejtse az ember.
Gondolta, felszögezi a falra.
A mai modern házak falai főleg humánus célt szolgálnak. Elsősorban azért olyan meglepően vékonyak: ha valakinek valami baja esik, egy rövidet kiált és rögtön segítségére siethetnek a szomszédai. Másodsorban nem lehet a falba szöget verni. Vagy egyáltalán nem megy bele, vagy inkább leszakad az egész fal. Ez azért van, hogy senki fel ne akaszthassa magát. A méreg ma ugyanis méregdrága, a Dunáig menni villamosköltségbe kerül, nincs más hátra, mint felakasztani magunkat, ha úgy fordul a dolog.
Ezzel ma mindenki tisztában van.
Bárkinek elmeséljük gondjainkat és megkérdezzük tőle, mit tegyünk, az illető feltétlen azt feleli rá:
— Akaszd fel magad.
És ekkor lép közbe a fal.
A patkót tehát nem lehetett a falra szögezni.
Baráti körben azt a tanácsot kapta, hogy szögezze az ajtó küszöbére, ez ennek az egyedüli módja. A szerencsét valahogy úgy kell elképzelni, hogy fel-alá járkál a városban és ahol a küszöbön patkót lát, oda be is tér nyomban.
Egy pesti bérházban nem lehet a lakás küszöbére patkót szögezni, ezért az ajtón belül, a küszöb mögé, az előszobában szögezte le.
Másnap reggel velőtrázó sikoly és pokoli csörömpölés remegtette meg minden porcikáját. A cselédlány belebotlott a patkóba, a reggelijét odacsapta a falhoz és alaposan összeverte magát.
— Lám, lám — gondolta magában —, látszik, hogy nem a cselédlány találta meg a patkót, máskülönben most én vertem volna össze magamat.
Estére megjött a felesége a nyaralásból. A patkó neki is nagyon tetszett, de micsoda ötlet az előszoba közepére szögezni. Feltétlen vitrinbe kell tenni, ott annak a helye.
— De hiszen nincs is vitrinünk.
— Hát majd veszel egyet, kis szívem. Viszont, ha már vitrint veszel, ami utóvégre mégis csak luxus, előbb egy kabátot kell venned a számomra, utóvégre nincs mit felvennem. A vitrint mégse vehetem magamra kabát helyett.
— Majd a patkó — mondta a férj. — Csak várj egy kicsit, angyalom —, de a feleség nem volt hajlandó kivárni, hogy a kabátra való anyagot a patkó szerezze be. Meglehetősen kishitű volt.
Ezen aztán alaposan összevesztek.
A patkó csendben meglapult az előszobában a földön és nem szólt egy szót sem.
Harmadnap az asszony a férje elé állt:
— Rögtön ki viszed innen ezt a ronda patkót.
— Mi történt?
— Én is majdnem a nyakamat törtem.
— Hol a patkó?
— Ott van a szobádban és félórán belül ne lássam.
Éppen azon gondolkozott, hova lehetne elrejteni, esetleg elásni, amikor ismét belépett hozá a felesége:
— Na, elviszed a patkót vagy nem — kiáltott rá ingerülten.
— Micsoda hang ez?
— Amilyet megérdemelsz.
— Figyelmeztetlek, hogy a fejedhez vágom a patkót.
— Azt szeretném látni.
Nem szeretek undok szándékú dialógusokat ismertetni, ezért csak a lényeget mondom el.
A feleség a patkót kidobta az utcára.
Éppen akkor ment arra egy vénkisasszony, akinek valahogy a fejére esett és aki aztán férjhezmenési esélyeinek csökkenése miatt tízezer pengőre beperelte őket és meg is nyerte ezt a pert.
Hát ezért nem szabad kételkedni abban, hogy a patkó szerencsét hoz.
Csak attól függ, kinek.

Forrás: 500 év humora. Magyar szerzők vidám irásai. Szerkesztette Keményfy János. Béta Irodalmi RT. kiadása

Szerkeszti: Bölöni Domokos