Bermudák / Bermudas

Hol a messzi Bermudák észrevétlen
domborodnak az óceán ölében,
egy kis hajóról, mely mellettük evez,
ezt a dalt hallhatják a szelek:

„Zengjük a dicséretét annak bátran,
aki a vizek labirintusában
elvezetett minket eme szigetre
ez ismeretlenre, s a miénknél szebbre.
Szétcsapott a tengeri szörnyek között,
felemelte a mélyt a hátuk mögött,
s minket füves emelvényére sodort,
távol tartva vihart, égiháborút.
Az örök tavasz színpompás zománca
általa csorog rá e világra,
gondos gazdaként szól a madaraknak,
s azok minket naponta látogatnak.
Ő ragyog az árnyék narancs színében,
mint aranyszínű lámpa zöldes éjben,
s becsesebb ékszert az Ormus* se sejtet,
mint amit Ő a gránátalmába rejtett.
Ajkainkhoz ő rakja a fügéket
lábunk elé gurítja a dinnyéket,
ő ültet annyi almafát a síkra,
hogy kétszer több termést már el se bírna.
Benépesíti saját erejével
libanoni cédrusok erdejével.
Az örvénylő, bőgő tengerek árja
mélyéből így ér partot majd az ámbra.
S – mily büszkeség! – a fövenyünkre terít
mást is: az evangélium gyöngyeit.
Sziklái templomában, amely megvéd
minket, zenghetjük folyvást az ő nevét.
Ó, dicséretünk, szárnyalj egyre tovább,
míg el nem éred a menny boltozatát!
Onnan hangozzál fel újra és újra,
akár a Mexikói Öblön is túlra.”

Egy kis angol hajón így énekeltek –
kegyesen és vidáman, míg átkeltek
a zúgó, leomló erőket meghaladva,
az időt múlatva és megmaradva.

* Ormus – egyfajta rendkívüli tulajdonságokkal felruházott aranypor; fehér arany

Fordította Albert Csilla

Where the remote Bermudas ride 
In th’ ocean’s bosom unespy’d, 
From a small boat, that row’d along, 
The list’ning winds receiv’d this song. 

What should we do but sing his praise 
That led us through the wat’ry maze 
Unto an isle so long unknown, 
And yet far kinder than our own? 
Where he the huge sea-monsters wracks, 
That lift the deep upon their backs, 
He lands us on a grassy stage, 
Safe from the storm’s and prelates’ rage. 
He gave us this eternal spring 
Which here enamels everything, 
And sends the fowls to us in care, 
On daily visits through the air. 
He hangs in shades the orange bright, 
Like golden lamps in a green night; 
And does in the pomegranates close 
Jewels more rich than Ormus shows. 
He makes the figs our mouths to meet 
And throws the melons at our feet, 
But apples plants of such a price, 
No tree could ever bear them twice. 
With cedars, chosen by his hand, 
From Lebanon, he stores the land, 
And makes the hollow seas that roar 
Proclaim the ambergris on shore. 
He cast (of which we rather boast) 
The Gospel’s pearl upon our coast, 
And in these rocks for us did frame 
A temple, where to sound his name. 
Oh let our voice his praise exalt, 
Till it arrive at heaven’s vault; 
Which thence (perhaps) rebounding, may 
Echo beyond the Mexic Bay. 

Thus sung they in the English boat 
An holy and a cheerful note, 
And all the way, to guide their chime, 
With falling oars they kept the time.