(naplójegyzet)

A festést félbe is hagyhatnám. Szenvedély nélkül nem festhetek. Nézem a sörivókat. Sört szopogatnak. Fütyülök az egészre. Fütyülésemnek valaki hasznát veheti.

Kezemben egy A/4-es lap. Rajta írás. KAPOCS a címe, így nagy betűkkel. Milyen kapocsról van szó? A jobb kezem nem tudja, mit cselekszik a bal. Amikor ezeket a sorokat írtam, hideg lehetett. Nem emlékszem, de bizonyára tél volt. A műteremben lévő kályhaszerűség a jobb oldalamon lehetett, mert amint írom, a kémény füstjét jobbról szemlélem. Valamilyen matracféleség is lehetett, másképpen nem írhattam volna, hogy matracon születik a tiszavirágú költészet. Ellentétben a valamikori gyermekkorommal, amikor szalmazsákon háltam. És még azt is írom, hogy művészetről álmodoztam. Szalmazsákon is lehetett álmodozni. Azóta már ki is futottam az időmből, a szalmazsákos időből. Sem tűz, sem füstölő kályha. Most nyár van és meleg. Álmodozni szabad. Sört már nem iszom, megnőtt az adósságom. Nincs akivel piszkálódhatnék. Csak kérdőjelek vannak. A számláimat csak kell törlesztenem, de fogy a pénzem, és nő az adósságom. Fogy az élet.., kacsintgatnak felém a sírásóim. Mozgatják bábfigurámat. Pontot is tehetnék az írás végére, de még nem beszéltem, jobban mondva nem tettem említést a kezemben lévő A/ 4-es papíron írva található KAPOCSRÓL, a DÍJRÓL, a BÖLCSRŐL. Fütyülök a kapocsra, amely két különböző beállítottságú embert próbál összetartani, jobbágysorban tartani. Fütyülök díjra, amúgy sem kapok. Jobbágyokat mivel kellene díjazni? S mi legyen a bölcsekkel? Ez a nagy kérdés. Azokra a bölcsekre gondolok, akik képesek elhitetni a világgal, hogy ők mindent tudnak. Tudnak írni, tudnak festeni, tudnak cipőt javítani, és főleg, tudnak tudálékoskodni. Nem is beszélve a sértegető stílusokról, amikor a tetszésnyilvánítással elárulják a bennük rejtőzködő irigységet. Fáj, nagyon fáj. Eddig tart és nem tovább.

(2016. augusztus 17.)

Forrás: Vár-Lak