Bodó Márta rövidprózái
Család
Karcsú, magas, szőke. Megfordul: tekintete szomorú, üres. Nyúlánk fiú mellette, szemében hasonló űr tátong. Háttal állnak a férfinek, az is hátat fordít nekik, a távolba tekint, fátyolos szemén vidámságálca. A hátuk három ponton érintkezik. Tehetetlenség, sors, kényszer. Nincs itt szívmeleg összetartozás. Mozdul a férfi válla. A fiú erre meggörnyed, orra bukik. Az anya utánanyúl. Mozdulata eléri ugyan, megtartani nem tudja. A súly őt is lerántja. Mint gyomorbajosok állnak előrehajolva. Hátuk mögött a férfi végre távolodik, távolodni tud tőlük. Nyalkán kihúzza magát. Arcán a mosoly karikatúrája.
Bilincs
Karcsú tizenhatéves. Nyúlánk, fiatalos negyvenes. Leány és anyja. Szemben, de nem egymással. Menne, rohanna, élne a lány, anyja ólmos álmossága fogva tartja.
Nyilvánosság
Formátlan, rövidlábú. Hosszú, seszínű haja a vállára lóg. Hasonló a bő, csípőt takaró, formátlanságba burkoló kötött pulóver színe is. Nadrágja a combjára tapad. Lelkes magabiztossággal utasításokat oszt, búg a maroktelefonba. Hirtelen felemeli a hangját, amikor a népes piactéren átvonul. Magánélete tanújává avatja büszkén egész környezetét, a zsúfolt teret.
A Nők mollban, 16 tételben cimű ciklusból. Forrás: eirodalom.ro