Démongráfia

Gruberoviciu Yvette, miután nem lépett ki négy évesen a hetedik emeletről, nem vitte el tinédzserként a drogtúladagolás, és barátja sem trancsírozta fel; miután elszívott három kamionnyi cigarettát, megivott négy lajt kávét, és átesett tizenegy abortuszon, tízéves párkapcsolatának megkoronázásaként megszülte Gruberoviciu Vanesszát, akit most megnépszámlálnak.
Magyar lesz a lányból, bimbóból a rózsa – dúdolgatja Yvette kresába menet Vanesszával.
– Csej ölá mágyár? – kérdezi a kislány.
– Ó, egy olyan nép, amelyik egyre fogyatkozik, és most megszámlálják. Azért kampányolnak minden oldalról, hogy többen legyenek. Rábeszélnek, meggyőznek mindenkit, legyen magyar. Mert magyarnak lenni jó.
– Grönlandon is, mámi?
– Igen, ott csak igazán jó magyarnak lenni. De ott meg nincsenek.
– Nálunk is jó, mámi?
– Azoknak biztosan, akik ezt hirdetik, és azoknak is, akik deszkurkálják magukat, mint Szaböu bácsinak a mi szkáránkból. Van két firmája, de kár, hogy csinált egy akcsidentet az interszekcióban, a kárnetjét felszuszpendálták, ő meg a reánimáréra került.
– Mi is magyarok leszünk, mámi?
– Persze, már voltunk egyszer. Tudod, mikor magyar buletint meg a pasaportot kaptuk, amivel majd Kanadába megyünk.
Kétezer-tizenegy október huszonegyedikétől velük is kevesebben leszünk. És egyre kevesebbek.

(Forrás: Reggeli Újság, 2010. 10.11.)

Szerkeszti: Bölöni Domokos