Nemzetközi hadtörténeti szimpózium Erdélyben

Nemzetközi hadtörténeti szimpóziumot tartanak 1916 – Románia háborúba lépése címmel augusztus 28. és 31. között Marosvásárhelyen és Brassóban. A rendezvény befogadója a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, fő támogatója Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa.

A szimpózium programja a következő:

Vasárnap, 2016. augusztus 28.

Köszöntő: Koszta István hadtörténelmi író, újságíró
Üdvözlő beszédek:
Dr. DÁVID László, a Sapientia ETD rektora, a szimpózium befogadója,
Dr. ZSIGMOND Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja
Dr. SIPOS Gábor egyetemi előadótanár, az Erdélyi Múzeum-egyesület elnöke, a szimpózium megnyitója 15:00 – Fotókiállítás avató: Kassay János frontképei

HAJDU Tibor, Budapest: Románia hadba lépésének diplomáciai előzményei.
A régebbi magyar irodalomban szó esett a magyarországi románság „elnyomásáról”, mint a háború egyik okáról, de ez nem pontos. A magyar nemzetállamban korlátozottak voltak a nem-magyar nemzetiségek jogai, mint a román és más nemzetállamokban a magyar nemzetiségek jogai is. A román nemzetállam célja nem a magyarországi románok helyzetének javítása, hanem Nagy-Romániához csatolása volt. Erre csak a világháborúval nyílt lehetőség. Oroszország már 1914 szeptemberében felajánlotta Romániának hadba lépése esetére a Monarchia románok lakta területeit és ezt elfogadtatta a brit és francia kormányokkal is. Románia azonban erre akkor nem szánta el magát. Bukarest számára 1916-ban vált nyilvánvalóvá, hogy a háborút az antant nyeri meg, és ekkor felajánlotta csatlakozását, ami Oroszországnak már nem volt olyan fontos, mint 1914-ben, mikor még villámháborúban reménykedett, de azért felajánlotta, hogy egyidejű támadással tehermentesíti a román balszárnyat, amire Románia nem tartott igényt. Ez hibás döntés volt, mint az is, hogy nem számítottak a Bulgária felől fenyegető veszélyt. Fokozta a román támadás hatását, hogy Czernin bukaresti követ bizonytalan jelentéseket küldött, így Erdély védtelen volt. A stratégiai hibák végzetesek lehettek volna Románia szá-mára, ám az orosz forradalom most már Franciaországnak tette fontossá Romániát, így bátor vállalkozását végül siker koronázta – a katonai vereség ellenére.

POLLMANN Ferenc, Budapest: Románia helye az osztrák-magyar Vezérkar stratégiai tervezésében.
A cs. és kir. Vezérkar egy Románia elleni felvonulási terv kidolgozásával viszonylag későn, 1913/14 fordulóján kezdett el foglalkozni. Conrad von Hötzendorf, az osztrák-magyar Vezérkar főnöke mindaddig számított a román hadsereg segítségére egy Oroszország elleni háborúban. A bécsi stratégák kezdettől szembesültek azzal a leküzdhetetlen problémával, hogy Ausztria-Magyarország nem rendelkezett elegendő hadosztállyal egy háromfrontos háborúhoz. Biztosra vették ugyanis, hogy Románia nem egyedül, hanem egy osztrák-magyar-orosz vagy szerb háborúba bekapcsolódva fogja megtámadni a dualista birodalmat.

Cosmin IONIȚĂ, Bukarest: „Marea retragere rusă în opțiunea intervenționistă română” (A nagy orosz visszavonulás és a román hadbalépés dilemmája)
Dolgozatom a nyugati határon lévő egyes területeinek feladását jelentő, stratégiai nagy orosz visszvonulásnak közvetlen, romániai hatását elemzi. A román elit jelentős számú tagjának a háború kezdetéig, mi több a román-bolgár vitáig, 1912-ig visszanyúló dilemmája volt a konfliktusba való tényleges beavatkozás. Olyan kísértés volt az, hogy ettől kevesen tudnak/tudtak elszakadni. Az induló század forgatagának „mámorító” helyzetében teljesen természetesen, mondhatni tipikusan nyilvánultak meg az antant, vagy a Központi Hatalmakra tervezve.
Franciaország és az Egyesült Királyság egyre hangsúlyosabbá való bíztatásával, illetve az Oroszországgal már 1914 októbere elején kötött megállapodással Románia 1915 tavaszára részben már igazodott a háborús idők egynémely követelményéhez.
Bár a német nyelv használata nem volt az elit és a köz házai eszköve az Ókirályságban, a némtek melletti beavatkozás nem oltotta ki sem a nagy városok hangos és gyakori antant-szimpatizáló felvonulásai, sem az orosz-francia propganda. A németbarátok Románia semlegessége idején kitartottak álláspontjuk mellett és ahogyan a Központi Hatalmak ellentámadásának megindulásával az orosz hadaknak a lengyel területekről való kihátrálásának idején egyre inkább felerősödött a hangjuk.
Bárhogyan alakultak is a keleti front erővonalai, a közbeszéd jellemzői nem változtak, a nagy orosz visszavonulás azonban jelentős mértékben árnyalta egy elkerülhetetéen beavatkozás opcióit. Az elit egynémely része a helyezet adta lehetőségek kihasználását vélte döntő érvnek, egy másik viszont a fegyveres beavatkozást vélte a nemzeti lét fentartása egyedüli eszközének.

KRÁMLI György, Budapest: Románia hadba lépésének hatásai a dunai hajózásra
Az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás fontos szerepet játszott az 1916-1918-as hadiévekben a román gabona elszállításában. Románianak az antant oldalán történt hadba lépése négy hónapra leállította a gabonaszállításokat. Románia részleges megszállásával a központi hatalmak Brailáig megnyitották a dunai vízi utat. Az Osztrák-Magyar Monarchia számára a román gabonaimport újraindítása létkérdés volt.

Lucian NASTASĂ-KOVÁCS, Kolozsvár: „Evreii din România și primul război mondial” (A romániai zsidóság és az első világháború)
Mindaz az önfeláldozás és erény, amit a zsidóság az első világháború éveiben tanúsított és még napjainkban sem eléggé ismert a történetírásban, megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a zsidók hazafias érzelmeket tápláltak egy olyan haza iránt, amelyik makacsul megtagadta állampolgársághoz való jogukat, viszont a katonai szolgálatot nem. Már a mozgósítások alatt, 1915-ben, több zsidót is kitoloncoltak az országból az Elhárítási Törvény foganatosításának ürügyén. Ezen kívül, szinte nem született semmilyen, a „hazájukat” védő besorozott zsidók megaláztatásairól szóló írás, annak ellenére, hogy a románok körében „idegenekként” tartották őket számon. Tudnunk kell azonban, hogy sok zsidó katonát bántalmaztak, megaláztak, rágalmaztak. Sőt, még a katonai kudarcokat is – elterelés gyanánt – az ő nyakukba varrták, úgy, mint régebben, amikor a zsidókat hibáztatták mindazért, ami rossz volt… szárazság, árvíz, sáskajárás vagy a ragályos betegségek terjedése. Másrészt, sok zsidó katonát képzelt vádak alapján (árulás, szökés, parancsmegtagadás stb.) vádoltak, ami legjobb esetben lefokozást jelentett, de a leggyakrabban letartoztatást, gyors ítéletet és agyonlövést eredményezett.
Ezen az eddig kevésbé vizsgált helyzeten túlmenően, érvényesülnek a makro-politikai határozatok és a zsidók háborúban tanúsított bátorságát, önfeláldozását elismerik, még akkor is, ha olykor ezt az elismerést csak félig mondják ki. Közvetlenül a háború vége fele a zsidók állampolgárságot kapnak, amit egyesek jutalomként értékelnek, de ez nem volt más, mint az ország megmentéséhez való rendkívüli hozzájárulásuk sebtében tett elismerése, hiszen a Nagy Egyesülést és a háború befejezését követően azonnal, ezek a határozott ígéretek – mint már annyiszor e nép történetében – nagyon gyorsan feledésbe is merültek.

BALLA Tibor, Budapest: Arthur Arz von Straussenburg vezérezredes katonai pályafutása, különös tekintettel első világháborús szereplésére
A nagyszebeni születésű Báró Arthur Arz von Straussenburg vezérezredes, az Osztrák- Magyar Monarchia haderejének utolsó vezérkari főnöke és megbízott főparancsnoka az első meghatározó személyiségei közé tartozott. Az előadó bemutatja Arz katonatiszti pályafutásának legfontosabb csomópontjait, kitér a Nagy Háború alatt az orosz fronton a császári és királyi 15. gyaloghadosztály valamint a VI. hadtest, majd a román hadszíntéren az 1. hadsereg parancsnokaként, végül az Ausztria-Magyarország fegyveres erejének vezérkari főnökeként 1917-1918-ban végzett tevékenységére. Előadásában a fentieken kívül szót ejt Arz jelentősebb kitüntetéseiről, különböző címeiről és rangjairól, felsorolja fontosabb írásműveit.

NASTASĂ-KOVÁCS Annamária, Kolozsvár: Soha nem látott fényképek az első világháborúból Tulics Kálmán naplójában
A most bemutatásra kerülő, dokumentum értékű fényképek Tulics Kálmán – a 38. honvéd gyalog-hadosztály tábori bíróságának jegyzőkönyvvezetője, aki 1914-1918 között maga is jelen volt a galíciai fronton – még kiadatlan Naplójában találhatóak. E képdokumentumok értéke rendkívüli, mivel a keleti front vonalán megnyilvánuló mindennapi élet mozzanatait mutatják be, a 44 évet betöltött magyar csendőr törzsőrmester szemével nézve, aki feljegyzéseiben olyan helyzeteket elevenít meg, melyek a magyar csapatok által érintett helységekben mentek végbe, illetve a magyarok más nemzetiségű (román, horvát, szlovák stb.) katonákkal való kapcsolatait tárják fel.
A front háta mögötti, rövid epizódokban megragadott események hamisítatlan kordokumentumokként értékelhetőek.
„… a saját és az orosz rajvonalak helyenként 200-400 lépésnyire vannak egymástól. Húsvét vasárnapján csend volt az egész vonalon. Nem tüzelt egyik fél sem. Szép napos időjárás volt. Egyszer csak az oroszok kezdenek kiülni a lövészárok tetejére, a mieink ezt látva, ugyanezt tették. Majd átkiáltottak egymáshoz, hogy a nagy ünnepekre való tekintettel, ma ne tüzeljenek egymásra, szóval egymás közt egynapos csendes békét kötöttek. S miután megegyeztek ebben, az oroszok átjöttek a mi rajvonalunkig, s ott egymással kezelve beszélgettek, értekeztek, már ahogy tudtak, voltak besszarábiai románok is közöttük, megkínálták őket rummal, majd a mieink is átmentek az oroszok rajvonalába és viszonzásul ők is megkínálták amijök volt honvédjeinket. Sajnos nem tudták ezt a békés állapotot egész nap élvezni, mert a rajvonal háta mögött volt német tüzérség észrevette a nagy barátkozást és odatüzelt, alig tudtak, ki-ki a maga rajvonalába, visszatérni. S pár perc múlva megnyitották kölcsönösen a tüzet s lövöldözni kezdtek egymásra. A rövid kis békét hosszas ellenségeskedés váltotta fel”.

Hétfő, 2016. augusztus 29-én, BRASSÓ

Határjárás (az 1916-os védelmi vonalon): Zernyest-Törcsvári hágó-Rozsnyó-Predeál-Tömösi hágó (főhajtás a „határon” kialakított, felsőtömösi hősi temetőben)

Kedd, 2016. augusztus 30-án, BRASSÓ

Délelőtt– Határjárás: az Ojtozi szoros és Sósmező
este 6 órától – az Evangélikus Egyház dísztermében: Az 1916 – Erdélyi Elégia (Székely Kálvária) Koszta István és Marossy Géza dokumentumfilmjének a bemutatója és beszélgetés.
Részt vesznek: Hajdu Tibor történész (Történeti Intézet, Budapest), Balla Tibor, Pollmann Ferenc, Krámli Mihály (Budapest, Hadtörténeti Intézet, Budapest)

Szerda, 2016. augusztus 31-én, MAROSVÁSÁRHELY

Tudományos Program, színhelye a Bernády Ház
(Horea utca 6.)

NAGY Botond, Sepsiszentgyörgy: A háború megjelenése a határszéli Háromszék vármegye gazdasági mutatóiban.
Az előadásban arra szándékozunk rávilágítani, hogy a háborús évek alatt a határszéli Háromszék gazdasága milyen természetű változásokon esett át. Alapvetően áruforgalmi kvantitatív források alapján próbáljuk meg nyomon követni ezt az átmenetet. A helyi agrárszféra nyújtotta erőforrások (szarvasmarha, gabona, stb.) iránti igény megnövekedését mutatják a kiviteli adatok, továbbá a semlegesség ideje alatt a szomszédos Romániából érkezett, a jelentős volumenű szállítmányok tranzitzónájának volt része a vármegye. A katonai ellátmányozás szempontjából úgyszintén fontos textilneműk és a dohányáru iránt megnövekedett keresletet a sepsiszentgyörgyi gyárak termelési kimutatásai is híven tükrözik. Ugyanakkor a munkaerőpiacon is radikális átrendeződés zajlott le: a férfilakosság jelentős része hadba vonult, a korábbi évtizedekre jellemző romániai munkakeresés gyakorlata egyik napról a másikra leállt, illetve megjelentek a hadifoglyok ebben a szférában. Vizsgálódásunk utolsó pontját a legnagyobb adózók képviselik, aminek segítségével arra keressük a választ, hogy kik voltak a háborús gazdasági konjunktúra haszonélvezői.

GIDÓ Csaba, Székelyudvarhely: Erdélyi vasúti alkalmazottak a nagy háború forgatagában
Az első világháború kitörésének pillanatától az erdélyi vasutas társadalom komoly erőfeszítéseket tett, hogy biztosítani tudja az osztrák-magyar hadvezetés által megkövetelt gördülékeny forgalmat, illetve korlátozott formába de a civil társadalom személy- és áruforgalmi igényeit is ki tudja elégíteni. Az 1916-os román betörés a dél-erdélyi és a székelyföldi vasutas társadalomnak komoly anyagi vesztességet jelentett. A háború feldúlta otthonaikat, kénytelenek elválni családtagjaiktól, az ország különböző pontjaira kerültek. A román hadsereg kiűzése után meghatározó szerepük volt a vasútvonalak gyors helyreállításában. Előadásomban elsősorban az 1916-os román betörésnek a vasutasok mindennapi életére gyakorolt hatását vizsgálom meg.

VERES Emese, Budapest: A román hadba lépés követő menekülés kutatásának forrásai.
A jelentősebb háborús eseményekre is a helyszíni néprajzi gyűjtéseim hívták fel a figyelmemet. Egyik alkalommal a hosszúfalusi Sipos Gaudi Ilona konfirmációjáról, fiatalkoráról, az akkori szokásokról beszélt. Aztán egyszer csak arról kezdett emlékezni, hogy miként menekítették őket (szülők nélkül) az egykori Győr-Moson-Sopron vármegyébe. Mivel az akkori események teljesen ismeretlenek voltak számomra, nem kérdeztem rá bővebben.
Néhány írogató csángó ember kéziratában figyeltem fel ténylegesen az 1916. évi román betörésre és az azt követő menekülésre, amelyről mintha meg is feledkeztek volna az emberek Erdélyben. A tudatos kutatás aztán több kéziratot, az átélt vagy átörökített emléket, illetve számtalan levéltári adatot hozott felszínre. A forrásanyag jelentős mértékben bővült bécsi kutatásaim során. Elsősorban a sipotei fogolytáborról szereztem adatokat, illetve a románok által elhurcolt túszokról.
Összességében elmondható, hogy a témát négy alapvető forráscsoport alapján dolgoztam fel. Az első csoportot képezik a történeti és hadtörténeti anyagok, a másodikba tartoznak az egyházi jelentések, jegyzőkönyvek, a harmadikba a sajtótermékek, végül pedig a néprajzi adatok. A gyűjtést nem tekintem lezártnak, hiszen minden egyes más irányú kutatás során előkerülhet további dokumentum a barcasági csángók menekülését illetően.

BEREKMÉRI Árpád-Róbert: A román betörés történetének forrásai a marosvásárhelyi református levéltárban
A román haderő 1916 augusztusában Erdély ellen megindított támadása, számottevő védelmi csoportosítás hiányában gyors előrenyomulást eredményezett. Szeptember elejére a román csapatok már a Marosi Református Egyházmegye területét is elérték. Támadásuk súlyos helyzetet teremtett az egyházmegye keleti részének egyházközségeiben, de a menekültáradat révén az arcvonal mögötti területeken is. A háború által érintett régióban végbement események nyomai az egyházi levéltárak forrásaiban (lelkészjelentések, presbitergyűlési jegyzőkönyvek) is megtalálhatók. Ezeknek a forrásoknak a közzétételével igyekszünk az erdélyi román betörés következményeinek pontosabb megismeréséhez hozzájárulni.

*
Este 6 órától – A Bernády Házban: Az 1916 – Erdélyi Elégia (Székely Kálvária) – Koszta István és Marossy Géza dokumentumfilmjének a bemutatója és beszélgetés.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ