Cseh Tamás Aradi Jocónak köszönhetően robbant be az életembe. Tiz-tizenöt másodperc elég volt, amikor a Levél nővéremnek című kazettát feltette, hogy bennem valami megforduljon. Valami: az egész addigi világ. Gondolkozásmód. Szerencsém volt, anélkül az új érzés nélkül kevesebb, de legalábbis más lennék.
Később meg András és Jamy tavaszzöld ajándékbankóinak hála minden lemezét megvásárolhattuk, Supraphonunkon otthon addig hallgattuk, míg kívülről fújtuk őket. Bármikor bárhol idézhetővé váltak, esetet jellemeztek. Megtörtént például, hogy a szebeni dzsesszfesztiválon alkalmi ismerősöm rágyújtott egy Cseh Tamás-dalra, s én kapásból folytattam.
És megtörtént velem az is, hogy az Ifjúsági Magazin vendégeként egyik koncertjére elmehettem. Valahol „kint”, egy egyetemi klubban láthattam élőben, kisfiús mosolygósan, fehéring-farmer szerelésben, intim lelki közelségben a hallgatósággal.
A sokadik kerületbe Papp Márió költő, a lap szerkesztője vitt ki poros kocsiján, s útközben tudtam meg, hogy nem ő fog visszahozni, hanem maga Cseh Tamás, akivel a dolog már megbeszélve van, s akinek egyáltalán köszönhettem, hogy az estre, amire el voltak adva a jegyek, bejutottam.
Hogy előadás után én az öltözőbe bemenjek és vele találkozzam? Erre nem voltam felkészülve. Ma már könnyebben venném, ám akkor még újságíróként is zöldfülű voltam, erdélyiként pedig szorongó idegen a világváros Budapesten. Kinyíltak lelkem tüskéi, s tolták el magamtól a gondolatot. Én a művészt csodáltam-imádtam, ám magánemberként valami olyat tehet, amitől összedől bennem egy világ.
Úgyhogy…

Forrás: Ki eteti a sirályokat? 99+1 anekdota. Üveghegy Kiadó, 201

1. Demeter Mária:
   2016. augusztus 27. 07:02

   Nagy örömem telt abban,amikor a kicsi unokám egészen közel ment a lejátszóhoz,szinte rábújt,hogy jobban értse a szöveget,úgy hallgatta elbüvölten a Cseh Tamás dalokat.Azután is mondta a férjemnek. tegye fel a lemezt,mert akarja hallgatni az éneklő bácsit,aki beszélget.