Gergely Tamás: KIVÉGEZTÉK, MERT ELALUDT

Elég gyakran van gyűlésünk jelenlegi munkahelyemen. S mert sokan vagyunk? vagy száraz a levegő?, nem elég az én tüdőmnek, néha azon veszem észre magam, hogy alszom el. Teljesen elaludni még sosem sikerült, de volt már úgy, hogy kissé előrebukott a fejem..
Ez jut eszembe, amikor arról olvasok, hogy az észak-koreai diktátor kivégeztetett egy magas pártfunkcionáriust, Ri Jong Jint, amiért az elaludt egy gyűlésen, ahol ő maga, vagyis Kim Dzsong Un szónokolt.
Nem akárhogy: az illetőt elpucolták a föld felszínéről, ágyúval lőttek rá – ha jól értettem. Gyakorolják még ezt a halálnemet valahol? Nem hiszem.
Ugyanez lett a sorsa a volt földművelésügyi miniszternek, Hwang Minnek, aki olyan tervezetet nyújtott be, amelyik veszélyeztette volna Kim Dzsing Un pozícióját. Mindezt egy dél-koreai újság (a Dzsong Ang Ilbo – a neveket svéd átírásban közlöm, tudom, hogy nem mindig felel meg a magyar gyakorlatnak) publikálta, megbízható észak-koreai forrásokra hivatkozva.
Említett újság, s a hírt átveszi a Guardian, tudni véli, hogy a két kivégzés mindösze a kezdete egy tisztogatási sorozatnak, vagyis Kim bűnbakkokat talált sikertelen politikája következményeinek a kimagyarázására. Ő nem hibás, csak az alattvalók.
Ceausescu sem volt soha hibás. Már majdnem mi is fűből készült levest ettünk, mint a koreaiak, és verekedtünk a levesbe való csontokért, de a Kárpátok zsenije sosem volt hibás.
Észak-Koreában mintha megingott volna a hatalom. Nemrég “dobbantott” családjával az ország londoni másodkövete Thae Hjong Ho, és meg nem nevezve a Guardian másokról is tud, Kim talán ezt a folyamatot próbálja megfékezni, azt hiszi, a félelem fokozásával lehet.