Mihai Eminescu:

Szirtek fölé
(Peste vậrfuri)

Szirtek fölé kúszik a hold,
erdő-mélyen lomb se rezzen,
égerágak közt rekedten
havasi kürt búg, búsong

messziről, s mind nő a távol,
egyre halkul, suttogó,
mintha várna, hívna óh,
halni lelkem ég a vágytól.

Mért hallgatsz el, varázsoddal
szívem csordultig tele?
Kedves kürtöm, szólna-e
majd egyszer értem is a dal?

Fordította: Koosán Ildikó
Szombathely, 2009 január

*

Peste vậrfuri trece lună,
Codru-şi bate frunza lin,
Dintre ramuri de arin
Melancolic cornul sună.

Mai departe, mai departe,
Mai incet, tot mai incet,
Sufletu-mi nemậngậiet
Îndulcind cu dor de moarte.

De ce taci, cấnd fermecată
Inima-mi spre tine-ntorn?
Mai suna-vei dulce corn,
Pentru mine vre odată?

Zaharia Stancu:

Búcsúzom, eljött az alkonyat
(Om în amurg)

Búcsúzom, eljött az alkonyat
Hegyedbe szököm őzsutám,
Nem gyűjtöm többé csókjaid,
Sem kettőt, sem hármat ezután.

Búcsúzom, eljött az alkonyat,
Köddé válik egy Harpagon,
Nem őrzőm tovább kincseid,
Nem kísér égbe, jól tudom.

Naponta eljön az alkonyat,
Naponta virrad a hajnal,
Szőlőfürtökkel kínált az ősz,
A tavasz virágzó gallyal.

Búcsúzom, eljött az alkonyat,
Delem édes volt, édes az élet.
Ágyam hóból lesz, puha hóból,
A holddal, ha nyugovóra térek.

Fordította: Koosán Ildikó
Szombathely, 2009 február 23

*

Acum sunt un om în amurg,
Fugi ĩn munţii tăi, căprioară,
Nu mai râvnesc să-ţi sărut buzele
A doua oară, a treia oară.

Acum sunt un om ĩn amurg,
Pieri din juru-mi,viclean bancher,
N-am ce să mai fac cu aurul tău,
Aurul n-are trecere ĩn cer.

Fiece zi are amurg,
Fiece zi are şi zori.
Toamna vin e plină de struguri,
Primavara numai de flori.

Acum sunt un om în amurg,
Ora amiezii a fost dulce, dulce,
Ĩn cuibul din fulgi de zapadă
Luna s-a dus să se culce.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ